A londoni Barclays Capital, a City egyik legnagyobb befektetési bankcsoportja, mely rendszeres olajpiaci elemzéseket is közöl, helyzetértékelésében azt írta, hogy a régióban kibontakozó társadalmi felkelések közepette a termelési kapacitásfelesleggel bíró fő termelők esetleg ,,nem sietnek" az árkockázatok csökkentésével. A Barclays Capital szakelemzői közölték: ebben a környezetben a ház 2011-re érvényes árprognózisára — amely szerint a Brent globális alaptípus hordójának egész éves átlagára idén 91 dollár lesz a tavalyi 80,3 dollár után — felhajtóerőt jelentő kockázatok hatnak. A cég ugyanakkor egyre inkább helytállónak tartja azt a középtávú előrejelzését, amely szerint a Brent éves átlagára 2015-ben már 135 dollár lesz.

Egynegyednyi termeléskiesés
Egy másik nagy citybeli pénzügyi szolgáltatócsoport, a Royal Bank of Scotland (RBS) befektetőknek összeállított helyzetértékelésében kiemelte, hogy Líbia ismert nyersolajtartaléka 44 milliárd hordó, ami a világ eddig feltárt teljes olajkészletének hozzávetőleg három százaléka. Líbia a megmozdulások előtt naponta 1,6 millió hordó olajat termelt, ami a globális napi kínálat két százalékának felelt meg. A Financial Times szerdai értesülése szerint azonban ennek a termelésnek a huszonkét százaléka már kiesett: a londoni gazdasági napilap iparági forrásokból úgy tudja, hogy az eddigi leállások miatt a napi kitermelés jelenleg legalább 350 000 hordóval alacsonyabb a korábbinál.
Az RBS szerint a szénhidrogénszektor adja az évente hatvanmilliárd dolláros nominális líbiai bruttó hazai termék (GDP) 57, az éves líbiai exportérték 96 és az állami bevételek 90 százalékát. Az olajvagyon a gazdaság méretéhez képest jelentős tartalékok felhalmozását tette lehetővé: a jegybanki devizakészlet tavaly 120 milliárd dollár volt, ami negyvenhavi import fedezetére elegendő, és a líbiai szuverén vagyonalap további 40—60 milliárd dollárnyi tőkét kezel az RBS értesülései szerint. A kis népességű országban az egy főre jutó éves GDP tizenegyezer dollár, csaknem háromszorosa a közel-keleti és észak-afrikai átlagnak, és magasabb a Líbiához hasonlóan BBB hitelminősítői kategóriába sorolt szuverén adósok átlagánál is. A ház stratégiai szakelemzői szerint azonban a szociális mutatók a kedvező nominális gazdasági adatok ellenére is ,,rettenetesek". Az RBS a Fitch Ratings hitelminősítő legutóbbi adatait idézve kiemelte, hogy a munkanélküliség 21 százalék körüli, de a lakosság 50 százalékát kitevő fiatal, 25 év alatti korosztályban ennél is magasabb. Az állam domináns szerepe miatt a magánszektor tevékenysége korlátozott, különös tekintettel arra, hogy az olajszektoron kívül ,,nem látszik nyoma" a külföldi befektetők jelenlétének a líbiai gazdaságban. A közszféra hatékonysága is kérdéses a mindent elöntő korrupció miatt, a Transparency Interna­tional korrupciós világlistáján Líbia a vizsgált 178 ország közül a 146.
Míg Egyiptomban, Tunéziában és Bahreinben legalább valamilyen formában eddig is működtek politikai pártok, velük ellentétben Líbiában még kezdetleges fejlődési szinten sincs nyoma ellenzéki politikai szerveződéseknek. Ez még tovább erősíti a Kadhafi utáni időszak kockázatait, mivel az egyetlen ,,egyesítő" tényező a hadsereg. Tekintettel azonban a tüntetők elleni brutális fellépésre, valószínűtlen, hogy a líbiai hadsereg ugyanolyan népszerű lenne a lakosság körében, mint a jelek szerint Tunéziában és Egyiptomban.
,,A hordónként 120 dolláros (WTI) nyersolajár az a szint, ahol az olaj globális GDP-ben játszott szerepe átlépi az 5,5 százalékos részarányt, és ahonnan kezdve a történelmi tapasztalatok szerint már terhet ró a világgazdaság teljesítményének növekedésére" — áll ugyanakkor a Deutsche Bank elemzésében. A DB azonban rámutat, hogy a 120 dolláros árszint átlépéséhez a szaúdi olajtermelés fennakadásához mérhető eseménynek kell bekövetkeznie.

Kísért az Öböl-háború
A Nomura japán befektetési bank szakértői legfrissebb elemzésükben párhuzamot vontak a jelenlegi líbiai helyzet és a húsz évvel ezelőtti Öböl-háború olajpiacra gyakorolt hatásai között. A 1990—1991-es háború miatt hét hónap alatt 130 százalékkal drágult az olaj, az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szer­ve­zete) tartalékkapacitása napi 1,8 millió hordóra csökkent. ,,Ha Líbiá­ban és Algériában egyszerre állna le az olajtermelés, a nyersolaj ára 220 dollár fölé emelkedne hordónként, az OPEC tartalékkapacitása pedig napi 2,1 millió hordóra csökkenne, gyakorlatilag ugyanarra a szintre, mint az Öböl-háború idején és 2008-ban, amikor a kőolaj ára történelmi csúcsra, 147 dollárra emelkedett" — áll a Nomura tanulmányában.
Az olajpiacok elsősorban a líbiai eseményeket követik, az ottani olajtermelés lényegesen nagyobb, mint Algériában. Líbia az afrikai kontinens harmadik legnagyobb olajtermelője: a napi 1,6 millió hordóból 1,3 millió hordót exportál, elsősorban Európába. Az ország kőolajkészletei becslések szerint 44 milliárd hordót tesznek ki, ez a legnagyobbnak számít Afrikában.
A Reuters hírügynökség azt közölte, Líbia olajtermelésének közel negyede leállt, miután a kormányellenes tüntetések miatt az országban működő számos olajipari cég felfüggesztette a termelést. A napi 300 000—400 000 hordóra becsült olajtermelés-kiesést részben az országban működő olajvállalatok eddigi bejelentései alapján számították ki. Egyebek között a német Wintershall leállította, a spanyol Repsol pedig felfüggesztette napi 200 000 hordónyi termelését. Más cégek, így az olasz Eni, a francia Total és a norvég Statoil azt közölte, hogy bizonyos olajmezőkön már nem termelnek. Ha teljesen leáll a líbiai export, meglehetősen nehéz lesz pótolni, legalábbis rövid időn belül. A Líbiában kitermelt kőolaj igen jó minőségű, hirtelenében csak rosszabb minőségűvel lehetne helyettesíteni.
Ha a Nomura prognózisa beválik, akkor az olaj ára a jelenlegi duplájára emelkedik.
Csütörtök délelőtt a WTI nyersolaj legközelebbi teljesítésű határidős jegyzése hordónként 102 dolláron állt, 3,90 dollárral, 3,98 százalékkal drágábban a szerdai amerikai zárásnál.