Az új egyesület céljai közt szerepelt a székelyföldi megyék összefogása, közös fejlesztési stratégiák kidolgozása. Az RMDSZ szószólói közül többen hatalmas lépésnek nevezték a területi autonómia eléréséhez vezető úton. Decemberben a hivatalos alakulóülésen majdminden felszólaló történelminek minősítette a pillanatot, Markó Béla szövetségi elnök pedig hangsúlyozta, az egyesület létrehozásának célja nem szimbolikus, elegük van az üres kinyilatkoztatásokból, ,,az RMDSZ a cselekvés mellett teszi le a voksát".

Napra pontosan fél év telt el az ünnepélyes magalapítás óta, s bár januárra ígérték, a Szövetség a Székelyföldért hivatalos bejegyzése azóta sem történt meg. A központilag kidolgozott tanácshatározat-minta hibásnak bizonyult, a három megye román és magyar prefektusai sorra támadták meg a csatlakozni kívánó önkormányzatok döntéseit. Hosszú hetek múltak el, míg újabb változatot dolgoztak ki, és újrakezdtek mindent, de mint kiderült, ezúttal sem hibátlanul. Hargita megyében nem volt gond, de Háromszéken ismét akadtak olyan határozatok, amelyeket kifogásolt a prefektúra. Elindult a bejegyeztetés, a bíróság már ötször halasztott, az érintettek pedig egymást hibáztatják, a prefektus a megyeitanács-elnököt okolja, és viszont, mindketten a polgármesterekre mutogatnak, akik szerintük képtelenek a javasolt módon eljárni. Nyilatkozataik egymásnak ellentmondanak, és nem lehet eldönteni, ki hazudik, ám a kívülálló számára egyre inkább úgy tűnik, hogy az időhúzásnak kampányokai vannak. Jövő évben választások lesznek, és ha az egyesületet bejegyzik, annak dolgoznia kellene, számon kérhetőek lennének az ígért tervek, a konkrét lépések, az évek óta halogatott székelyföldi fejlesztési stratégia kidolgozása. Tőkét lehet ellenben kovácsolni — elöljáróink legalábbis úgy vélik — abból, hogy a román hatalom megint gáncsoskodik, akadályozza az egyesület bejegyzését. Sokkal egyszerűbb hát valódi munka helyett nyilatkozgatni, vádolni, szidni valakit, még akkor is, ha ez ellentmond a konkrét cselekvésről szóló ígéretnek.