A Székely Nemzeti Múzeumban a 19—20. század fordulójáról több olyan fénykép maradt fenn, amely a lakodalmi szokáskört, ennek pedig leglátványosabb elemét, a hozomány elvitelét örökíti meg. A párválasztásra, esküvőkre elsősorban a farsangi időszakban került sor, mivel ekkor semmilyen mezőgazdasági munkát nem akadályozott a mulatozás.
Felsőrákos
Az esküvő nem pusztán a fiatalok örömünnepe, de a házasulók családjának anyagi megmérettetése is egyben. Az évek során összeállított kelengyét többnyire egy-két héttel az esküvő előtt összeírták egy ún. perefernumlevélbe, hogy válás esetén tudják bizonyítani, milyen javakat vitt magával a lány. Az esküvő napján az összeírt hozományt közszemlére az udvarra tették, így bárki ellenőrizhette, mivel megy férjhez a lány. Az öregasszonyok természetesen éltek is ezzel a lehetőséggel: különösen a szépen feldíszített ágyat vették szemügyre, mivel ezen látszott igazán, elő tudta-e állítani a család a státusához méltó minimumot, illetve ügyesen elsajátította-e a lány a szövés-hímzés tudományát.
Felsőrákosi lakodalom, 1898
Gere István fotóján egy mikóújfalusi hozomány elemeit láthatjuk 1908-ból. Az udvaron várakozó bútorzat jelzi, hogy e településen ekkor már a polgárias bútor kiszorította a hagyományos festett bútorokat.
A nyilvános szemle után elszállították a hozományt, e látványosságnak jól megszabott rendje volt. A szekerek elé ökröket fogtak, szarvaikat pántlikákkal díszítették fel. A szekerek épségére a cempelasszonyok ügyeltek, akik rigmusokat kurjongatva hívták fel a figyelmet a menetre. Az első szekéren a vetett ágyat vitték, ezt követte a többi bútor, ruhák, a szekerek után hajtották az állatokat. A szekerek előtt haladó emberek pálinkával, kaláccsal kínálgatták a bámészkodókat.
Mikóújfalusi hozomány Gere István felvétele
A 19. század legvégén, 1898-ban készült felsőrákosi képen a lakodalmas csoport éppen a szekerek indulását várja, a cempelasszonyok kaláccsal kínálgatják az egybegyűlteket.
