Százharmincöt évvel ezelőtt, 1876-ban született Déván, és negyvenöt évvel ezelőtt, 1966-ban hunyt el Árkoson. Asztalos és ezermester, mesegyűjtő és mesemondó volt, pedig nem volt székely.
Svéd származású család sarjaként kerültek szülei Dévára, ahol édesapja pedellus volt. Dahlström sokoldalúan képzett iparosember, valóságos őstehetség volt. Vándorasztalosként engedéllyel telepedett meg Árkoson 1903-ban, ahol feleségül vette Kiss Lajos leányát, Ilkát. Megszállottként gyűjtötte a meséket. Adomáit Árkos, Sepsiszentgyörgy, Kőröspatak, Kálnok iskoláiban lyukasórákon mondta a tanulóknak. Ezeket visszaemlékezéseivel együtt később papírra is vetette. Kéziratos füzeteit a kolozsvári unitárius püspökségen őrzik. Lelkes támogatója volt az árkosi unitárius egyházközségnek, a felekezeti iskola és a kultúrotthon építésekor tett számottevő adományt. Rovargyűjtő, naiv festő és faragó is volt. Kéziratban maradt, Józsi kovács című népszínművét sikerrel játszották Árkoson. Tagja volt az első árkosi népi vonószenekarnak, a tűzoltóegylet fúvószenekarának. Sírját az árkosi temetőben Kisgyörgy Benjámin (1940—2002) faragott kopjával jelölte meg (1979). Nevét felvette az árkosi közművelődési társaság.
