Első pillanatra ijesztő lehet a gondolat, hogy a szüleink, a gyerekek és mi — netán anyós, após is —, mind együtt éljünk, pedig ez úgy is lehetséges, hogy közben mindenkinek megmaradjon a ,,magánszférája".
Ne engedjük idősek otthonába szüleinket, még akkor se, ha ők úgy gondolják, ezzel segítenének. Az ő életük is sokkal boldogabb lesz az unokák közelében, és nekünk is elkel a segítség a gyermekek körül, nem beszélve a tapasztalt és bölcs nagyszülők jótékony lelki hatásáról. Ha együtt él az egész család, erősödik a családi közösség, gondjainkat is megbeszélhetjük, és segítenek átörökíteni a hagyományokat. Akik viszonylag nagy házban élnek, probléma nélkül be tudják fogadni a nagyszülőket. Gondoljunk bele, ha ők felneveltek minket, mi is tartozunk annyival, hogy segítünk nekik, amikor szükségük van erre.
Természetesen az összeköltözést nagyon alaposan át kell gondolni minden érintettnek, hiszen mindegyik generációnak másak az igényei, és ezzel naponta szembesülni fogunk. A tartósan beteg, ápolásra szoruló, idős hozzátartozókat csak akkor vegyük magunkhoz, ha részt tudunk venni gondozásukban. Mindenképpen még a költözés előtt tisztáznunk kell, mire van szükségük, és mi mit tudunk ebből vállalni.
Az összeköltözést addig érdemes lebonyolítani, amíg még szellemileg és testileg fittek a nagyszülők, hiszen meg kell szokniuk az új környezetet.
Az összeköltözésnek a betegségen kívül egyéb okai is lehetnek. Egyetlen idős embernek sem jó, ha a házastárs halála vagy válás következtében egyedül marad egy nagy lakásban, melyet nem tud fenntartani.
Az a nagyszülő, aki ,,rászánja magát erre a bátor lépésre", azaz a gyermekei házát választja otthonául, feltétlenül ragaszkodjék a külön lakrészhez. Ha közös a lakótér, mindenképpen gondoskodjunk külön szobáról az időseknek, amit csak ők használnak, és vissza tudnak vonulni, amikor pihenésre van szükségük.
Mielőtt összeköltöznénk a nagyszülőkkel, feltétlenül beszéljük meg, ki mit vár el a másiktól. Legyünk tekintettel arra, hogy mindenkinek megvan a megszokott életstílusa. A gyerekeknek is magyarázzuk el, hogy mindenkinek egyenlő jogai vannak, nem szabad úgy hozzáállni a dologhoz, hogy ,,mi vagyunk a befogadók, és az idős hozzátartozók csak húzzák meg magukat".
Az idősebb szülők figyeljenek oda, hogy ne kezeljék ,,gyerekként" felnőtt utódaikat, mert könnyen veszendőbe mehet a fiatalok keményen kiharcolt függetlensége. A nagymamák többsége hajlamos az unokákkal egy szinten kezelni gyermekeiket, szeretik megmondani, mit és hogyan csináljanak. Annak érdekében, hogy ne térjen vissza a régi ,,szereposztás", tisztázzuk egymással, mi az, amibe inkább ne szóljanak bele. (a csaladinet.hu nyomán)
