Csörgött a telefon, s egy férfihang jelentkezett. Alexe Vlad néven mutatkozott be, s közölte, a Romtelecom telefontársaság megjutalmazza hűséges előfizetőit, akik közül számítógépes sorsolással választották ki a szerencsés nyerteseket, s ő is közéjük tartozik. Nyereménye 3700 lej, melyet átvehet Bukarestben, vagy kiküldhetik futárszolgálattal. Melyiket választja? Minthogy leutazzék a fővárosba, inkább a házhoz szállítást választotta, a nyereményből úgyis telik az illetékre — gondolta. De hirtelen gyanússá vált a dolog, hiszen a telefon-előfizetés a férje nevén szerepel, ő hogyan vehetné át?! Aggályának hangot is adott, de a partner megnyugtatta, családban marad. S jött a fondorlat: mivel Kovászna megyében él, s itt ugyebár nehezen birkóznak meg az emberek a román nyelvvel, választhat, román vagy magyar kézbesítőt óhajt. Tud ő románul, válaszolta, de ha már lehet választani, akkor a magyart. A Cargus nevű futárszolgálat kézbesíti, közölték vele, s kérdezték, a központi, bukaresti vagy a cég baróti fiókját választja? Ha már lehet megyénkbelit, akkor a barótit kérte. S mivel a magyar nyelvet választotta, a telefonos férfi kapcsolta egy kollégáját, aki minden valószínűség szerint román, de tud magyarul. Kiderült, a nyeremény átadásának feltétele van: 30 euróra kell vásárolni Orange vagy Cosmote felöltőkártyát, s azok sorszámait fél órán belül telefonon be kell diktálni a megadott számra. Ez már nagyon gyanús, de üsse kő, megpróbálkozik vele — gondolta a hölgy. Lement az első bódéhoz, s 30 euróra kért kártyát. Az elárusítónőnek feltűnt, hogy több kártyát kér összesen 30 euróra, s rákérdezett, minek. Erre beszámolt neki a nyereményről. Vigyázzon, mert valaki 80 euróra vásárolt feltöltőkártyát nemrégiben, s átverték. A hölgy hagyta magát meggyőzni, hazament, s próbálta felhívni a megadott számot, hogy kérdőre vonja a telefonos férfit, de egy csomó kicsengés után kinyomták a telefont.
Akkor elkezdett nyomozni. Kiderítette, a Cargus futárszolgálatnak nincs baróti fiókja. Felhívta a bukaresti központot, az megerősítette, s azt is mondta, ilyesmivel nem foglalkoznak, de tudomásuk van róla, hogy visszaélnek nevükkel, már kaptak erre vonatkozó jelzéseket. Felhívta a Romtelecomot, s megtudta, a cégnél nincs semmiféle nyereményakció, s ők is hallották, hogy nevükben becsapják az embereket.
Közben a csaló ismét felhívta a hölgyet, ezúttal számonkérően, miért nem mondta be a telefonkártyák sorszámát?! Erre elkezdte szapulni, kezdte mesélni, mi mindent tudott meg, de a férfi lezárta a telefont.
Ennyi a történet. Olvasónk megmenekült, de ki tudja, hányan estek/eshetnek szélhámosok csapdájába. Ilyenkor, gazdasági nehézségek idején könnyen lépre csalhatóak az emberek. Különböző módszerekkel találkoztunk: külföldi munkahelyet ajánlanak, de előbb jelentkezési díjként küldjenek el bizonyos összeget a megadott címre, vagy fizessék be, utalják át a megadott számlára, mindenféle nyereményekkel kecsegtetnek, de átadás előtt annak töredékét illeték gyanánt fizessék be, aztán a régi klasszikus: itt egy termék, nagyon sokba kerül, de gazdájának szüksége van pénzre, igen kedvezményesen, akár az eredeti érték tíz százalékáért is eladja, meg effélék. Nem kell bedőlni a csábításnak.