Előrebocsátom, nincsen sem politológusi, sem szociológusi képzettségem, ezért eszmefuttatásom, következtetéseim megkérdőjelezhetőek, sőt, kifejezett kérésem, hogy szakemberek kérdőjelezzék is meg azokat, magyarázataikkal tegyék a helyükre a dolgokat!
Ezúton legalább röviden és érthetően jutunk pontos tájékoztatáshoz néhány, sokunkat érdeklő és foglalkoztató kérdésben. Az alábbiakban nem a tagságról, a szimpatizánsokról esik szó — hiszen azok labdához sem jutnak —, a használt ,,csúcsvezetés" sem érint mindenkit abból a körből, szóval, akinek nem inge....
Miért fontos, és kinek az RMDSZ elnökének a személye? ,,Kissé" távolabbról indulok, megpróbálva magyarázatot keresni a szövetség nevében lévő ,,demokratikus" jelző eredeti értelmének torzítására, tartalmának kiüresítésére. Eredeti, tiszta formájában a szó jelentése: népuralom, és Athénban valósult meg rövid időre — mindössze 58 évet létezett — Periklész korában. Mai felfogás és értelmezés szerint az athéni tiszta demokrácia eléggé ,,féloldalas" volt, hiszen a nők, a rabszolgák és a bevándorlók nem juthattak politikai jogokhoz. Szigorú volt a demokrácia működésének ellenőrzése, ,,cserépszavazással" az egyeduralomra törekvőket tíz évre száműzték Athénból, kirekesztve őket a közéletből, a politikából. Röviden, hatásosan, hatékonyan, következményekkel! A ma dívó, semmi következménnyel nem járó politikai felelősségvállalás nem létezett. Nem létezett a ma oly fontosnak tartott ,,elnök" intézménye sem, néphatalmi úton őrizték a demokrácia működését.
A fentiek dacára miért fontos, és kinek — ha már kell lennie — az RMDSZ elnökének a személye? Vizsgáljuk meg röviden az RMDSZ alapszabályzatát, programját, szervezeti felépítését, azon belül az elnöki tisztséget és annak hatáskörét. Az athéni demokratikus gyakorlathoz képest az alapszabályzat és a szervezeti felépítés egy bürokratikus dzsungel: testület, tisztség testület (csak a csúcsvezetés szintjén tíz testületet számoltam össze) és tisztség hátán! Ez a szervezeti felépítés akár a demokratikus működés biztosítéka is lehetne, de ugyanakkor — a pártfegyelem szigorúsága révén — annak ellentéte is, hiszen mindig kerül annyi ,,fegyelmezett katona", amennyi legalizálhatja az alapszabályzatban, illetve a programban megfogalmazott elvektől való elhajlást (gondolok itt csak a közelmúlt történéseire, amikor a szervezet megszegte szavát és ígéreteit az Alapszabályzat Célok fejezetében és a Programban is többször felbukkanó, az anyagi létfeltételek javítására, a gazdaság élénkítésére, a hatékony vállalkozói réteg létrehozására stb. vonatkozóan. Tekintettel volt a népakaratra? Nem!). A piramis csúcsán, a Háromszéket idézve, ott ,,trónol" az elnök. Hatásköre: képviselni a szövetséget, megbíz, javasol, állást foglal, nyilatkozik, közleményeket bocsát ki, érdekegyeztetéseket végez, összehív, tájékoztat, felügyel. A szövetség céljait, programját, tevékenységét, politikai arculatát, politikai szövetségek kidolgozását tehát nem ő dönti el. Akkor miért olyan fontos a személye? Ezt a hatáskört bármely képzett, lojális, szorgalmas és figyelmes tisztviselő elláthatná! A felügyelés valójában nem csupán az alapszabályzat és a program betartásának ellenőrzését jelenti, hanem annál sokkal többet?
Véleményem szerint azért fontos az elnök személye, mert a szövetség letérítve a demokrácia göröngyös útjáról, az autokrácia ösvényére lépett. Autokrácia = olyan kormányzati forma, amelyben a politikai hatalom egésze egyetlen személy (vagy személyek kis, zárt csoportja) kezében összpontosul. (El kell ismernünk, hogy ezt a lépést mi, RMDSZ-en kívüliek is elfogadtuk, amikor vehemensen hangoztattuk az elnök személyének fontosságát! Ez azonban tulajdonítható a jelenlegi helyzet következményének is!) Ez már komoly baj — nem beszélek az autokrácia ,,rokonairól", mint a zsarnokság, diktatúra és totalitarizmus —, hiszen az RMDSZ bár önmagában nem képes meghatározó politikai alaptényezővé lenni az ország kormányzásában, nem egy esetben, hatalmi szövetségben, a mérleg nyelveként viszont igen, most is az. Itt ugrik be a szövetség döntéshozatali szerveinek fontossága. Főleg, ha az elnöké a döntő szó! Kormányzati szövetségesei nem a szövetség alapszabályában és programjában lefektetett elvek és célok elfogadásáról és támogatásáról híresek. (Hol vannak a magas technológiájú beruházások, a hatékony vállalkozói réteg segítése, bérek és nyugdíjak vásárlóértékének a megőrzése, növelése, a magyar egyetem, a kormányhatározat a Bolyai-egyetem kétnyelvűségének biztosítására stb.?) Az ország ,,megmentésének" egyetlen útját a lakosság, kivéve önmaguk anyagi ellehetetlenítésében látták! RMDSZ-döntéssel szentesítve! Mára már kiderült, hogy az államháztartás egyensúlyának biztosításához szükséges pénz, legalábbis az a rész, amelyhez a jövedelmek megnyirbálása révén jutottak, rendelkezésre állt volna, ha nem az időt fecsérelik, hanem van bátorságuk, de főleg akaratuk ott keresni és onnan elvenni, ahol az megvolt! Egyetértésben a többi döntési pozícióban lévő kormányzati résztvevővel, semmibe véve más kormányok intézkedéseit, azok eredményeit — melyek a gazdaság felpörgetését célozták meg és érték el —, egyetlen gazdaságépítő, -élénkítő intézkedést sem hoztak. Következnek — hangoztatják. S ha nem lesznek sikeresek — a kutya ugat, a karaván halad —, folytatódik majd a politikai hacacáré, a másra mutogatás, a maga mentegetés, a magyarázkodás stb. Én itt már büntetőjogi, nemcsak esetleges választási következményeket is el tudnék képzelni!
A fent említett letérítés nem a tagság, nem a különböző területi testületek döntése volt, hanem a csúcsvezetésé, érdekek mentén — félő, hogy pusztán anyagi érdekek mentén — cselekedve. Ezért is nem letérést, hanem letérítést mondok. Ki kit ,,tart" kézben: az elnök a már említett szűk csoportot? A szűk csoport az elnököt? Számunkra az eredmény szempontjából alig van különbség, de érthető az elnök személyének, a folytonosság megtartásának fontossága!
Lenne még mondanivalóm, lennének még kérdéseim, amelyek a fentieket kiegészítve például a folytatandó kis lépések politikáját (leszünk-e még egyáltalán, amire ennek az előre-hátra csoszogásnak valamiféle jelentősebb hozadéka lehetne?) vagy az autonómia kérdését firtatnák, de azt hiszem, ennyi is bőven elég ahhoz, hogy megkérdőjelezhessem az RMDSZ demokratizmusát, a tartalmától megfosztott, jelszóvá züllesztett ,,érdekvédő" szerepét, rájöjjek az elnök személyének kiemelkedő fontosságára!
Befejezésül:szándékosan beszéltem személyről, nem személyiségről. RMDSZ-berkekben ilyent én azonosítani nem tudok — ha lenne, megszólalna (nagy valószínűséggel azonnal kiebrudalnák) —, aki volt, elvtelenül eltávolították! De nem is azt keresik!
Ferencz László, Sepsiszentgyörgy
