Miért fontos az RMDSZ elnökének személye

2011. március 4., péntek, Nyílttér

Előrebocsátom, nincsen sem politológusi, sem szociológusi képzettségem, ezért eszmefuttatásom, következtetéseim megkérdőjelezhetőek, sőt, kifejezett kérésem, hogy szakemberek kérdőjelezzék is meg azokat, magyarázataikkal tegyék a helyükre a dolgokat!

Ezúton legalább röviden és érthetően jutunk pontos tájékoztatáshoz néhány, sokunkat érdeklő és foglalkoztató kérdésben. Az alábbiakban nem a tagságról, a szimpatizánsokról esik szó — hiszen azok labdához sem jutnak —, a használt ,,csúcsvezetés" sem érint mindenkit abból a körből, szóval, akinek nem inge....
Miért fontos, és kinek az RMDSZ elnökének a személye? ,,Kissé" távolabbról indulok, megpróbálva magyarázatot keresni a szövetség nevében lévő ,,demokratikus" jelző eredeti értelmének torzítására, tartalmának kiüresítésére. Eredeti, tiszta formájában a szó jelentése: népuralom, és Athénban valósult meg rövid időre — mindössze 58 évet létezett — Periklész korában. Mai felfogás és értelmezés szerint az athéni tiszta demokrácia eléggé ,,féloldalas" volt, hiszen a nők, a rabszolgák és a bevándorlók nem juthattak politikai jogokhoz. Szigorú volt a demokrácia működésének ellenőrzése, ,,cserépszavazással" az egyeduralomra törekvőket tíz évre száműzték Athénból, kirekesztve őket a közéletből, a politikából. Röviden, hatásosan, hatékonyan, következményekkel! A ma dívó, semmi következménnyel nem járó politikai felelősségvállalás nem létezett. Nem létezett a ma oly fontosnak tartott ,,elnök" intézménye sem, néphatalmi úton őrizték a demokrácia működését.
A fentiek dacára miért fontos, és kinek — ha már kell lennie — az RMDSZ elnökének a személye? Vizsgáljuk meg röviden az RMDSZ alapszabályzatát, programját, szervezeti felépítését, azon belül az elnöki tisztséget és annak hatáskörét. Az athéni demokratikus gyakorlathoz képest az alapszabályzat és a szervezeti felépítés egy bürokratikus dzsungel: testület, tisztség testület (csak a csúcsvezetés szintjén tíz testületet számoltam össze) és tisztség hátán! Ez a szervezeti felépítés akár a demokratikus működés biztosítéka is lehetne, de ugyanakkor — a pártfegyelem szigorúsága révén — annak ellentéte is, hiszen mindig kerül annyi ,,fegyelmezett katona", amennyi legalizálhatja az alapszabályzatban, illetve a programban megfogalmazott elvektől való elhajlást (gondolok itt csak a közelmúlt történéseire, amikor a szervezet megszegte szavát és ígéreteit az Alapszabályzat Célok fejezetében és a Programban is többször felbukkanó, az anyagi létfeltételek javítására, a gazdaság élénkítésére, a hatékony vállalkozói réteg létrehozására stb. vonatkozóan. Tekintettel volt a népakaratra? Nem!). A piramis csúcsán, a Háromszéket idézve, ott ,,trónol" az elnök. Hatásköre: képviselni a szövetséget, megbíz, javasol, állást foglal, nyilatkozik, közleményeket bocsát ki, érdekegyeztetéseket végez, összehív, tájékoztat, felügyel. A szövetség céljait, programját, tevékenységét, politikai arculatát, politikai szövetségek kidolgozását tehát nem ő dön­ti el. Akkor miért olyan fontos a személye? Ezt a hatáskört bármely képzett, lojális, szorgalmas és figyelmes tisztviselő elláthatná! A felügyelés valójában nem csupán az alapszabályzat és a program betartásának ellenőrzését jelenti, hanem annál sokkal többet?
Véleményem szerint azért fontos az elnök személye, mert a szövetség letérítve a demokrácia göröngyös útjáról, az autokrácia ösvényére lépett. Autokrácia = olyan kormányzati forma, amelyben a politikai hatalom egésze egyetlen személy (vagy személyek kis, zárt csoportja) kezében összpontosul. (El kell ismernünk, hogy ezt a lépést mi, RMDSZ-en kívüliek is elfogadtuk, amikor vehemensen hangoztattuk az elnök személyének fontosságát! Ez azonban tulajdonítható a jelenlegi helyzet következményének is!) Ez már komoly baj — nem beszélek az autokrácia ,,rokonairól", mint a zsarnokság, diktatúra és totalitarizmus —, hiszen az RMDSZ bár önmagában nem képes meghatározó politikai alaptényezővé lenni az ország kormányzásában, nem egy esetben, hatalmi szövetségben, a mérleg nyelveként viszont igen, most is az. Itt ugrik be a szövetség döntéshozatali szerveinek fontossága. Főleg, ha az elnöké a döntő szó! Kormányzati szövetségesei nem a szövetség alapszabályában és programjában lefektetett elvek és célok elfogadásáról és támogatásáról híresek. (Hol vannak a magas technológiájú beruházások, a hatékony vállalkozói réteg segítése, bérek és nyugdíjak vásárlóértékének a megőrzése, növelése, a magyar egyetem, a kormányhatározat a Bolyai-egyetem kétnyelvűségének biztosítására stb.?) Az ország ,,megmentésének" egyetlen útját a lakosság, kivéve önmaguk anyagi ellehetetlenítésében látták! RMDSZ-döntéssel szentesítve! Mára már kiderült, hogy az államháztartás egyensúlyának biztosításához szük­séges pénz, legalább­is az a rész, amelyhez a jövedelmek megnyirbálása révén jutottak, rendelkezésre állt volna, ha nem az időt fecsérelik, hanem van bátorságuk, de főleg akaratuk ott keresni és onnan elvenni, ahol az megvolt! Egyetértésben a többi döntési pozícióban lévő kormányzati résztvevővel, semmibe véve más kormányok intézkedéseit, azok eredményeit — melyek a gazdaság felpörgetését célozták meg és érték el —, egyetlen gazdaságépítő, -élénkítő intézkedést sem hoztak. Következnek — hangoztatják. S ha nem lesznek sikeresek — a kutya ugat, a karaván halad —, foly­tatódik majd a politikai hacacáré, a másra mutogatás, a maga mentegetés, a magyarázkodás stb. Én itt már büntetőjogi, nemcsak esetleges választási következményeket is el tudnék képzelni!
A fent említett letérítés nem a tagság, nem a különböző területi testületek döntése volt, hanem a csúcsvezetésé, érdekek mentén — félő, hogy pusz­tán anya­gi érdekek mentén — cselekedve. Ezért is nem letérést, hanem letérítést mondok. Ki kit ,,tart" kézben: az elnök a már említett szűk cso­portot? A szűk csoport az elnököt? Számunkra az eredmény szempontjából alig van különbség, de érthető az elnök személyének, a folytonosság megtartásának fontossága!
Lenne még mondanivalóm, lennének még kérdéseim, amelyek a fentieket kiegészítve pél­dául a folytatandó kis lépések politikáját (le­szünk-e még egyáltalán, amire ennek az előre-hátra csoszogásnak valamiféle jelentősebb hozadéka lehetne?) vagy az autonómia kérdését fir­tatnák, de azt hiszem, ennyi is bőven elég ahhoz, hogy megkérdőjelezhessem az RMDSZ demokratizmusát, a tartalmától megfosz­tott, jelszóvá züllesztett ,,érdekvédő" szerepét, rájöjjek az elnök sze­mélyének kiemelkedő fontosságára!
Befeje­zé­sül:szándékosan beszéltem személy­ről, nem szemé­lyiségről. RMDSZ-berkekben ilyent én azonosítani nem tudok — ha lenne, megszólalna (nagy való­színűséggel azonnal kiebrudalnák) —, aki volt, elvtelenül eltávolították! De nem is azt keresik!

Ferencz László, Sepsiszentgyörgy

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 520
szavazógép
2011-03-04: Nyílttér - Szekeres Attila:

Telefonos szélhámosok

Bíró Rózsa olvasónk jelezte, hogy szélhámosok át akarták verni, de megmenekült. Történetét azért tárja nyilvánosság elé, hogy mások okuljanak belőle, ne saját kárukból tanuljanak.
2011-03-04: Nyílttér - :

Kongresszus után

Kelemen Hunor elnökké választása borítékolható volt, hiszen az 555 küldöttet nagyon körültekintően választották ki azok közül, akik az RMDSZ-nek haszonélvezői voltak, személyes érdekeik fűződnek a Markó-féle diktátori vezetéshez (miniszterek, államtitkárok, igazgatók, polgármesterek stb.).