Úgy képzelem el ezt a kongresszust, mint az átkosban a pártkongresszusokat.
Markó úr igyekezett kizárólag az eredményekről beszélni — holott szerintem több volt az eredménytelenség, vagyis a kis, jelentéktelen megvalósítás —, de nem említette a magyarság megmaradása szempontjából legfontosabb tényezőket: területi autonómia, kisebbségi törvény elfogadása, önálló magyar egyetem létesítése, az anyanyelv szélesebb körű alkalmazása, és a nagyon rossz demográfiai adatok javítása, mivel vészesen fogy a magyarság, nemcsak a természetes szaporulat csökkenésével, hanem a kivándorlással is, ami annak tulajdonítható, hogy az RMDSZ Markó uralma alatt nagyon keveset tett a magyar többségű megyék gazdasági fellendítésére (a javadalmazási átlag javítására, a munkanélküliség csökkentésére és a munkahelyek teremtésére).
Jól mondta viszont, hogy az elkobzott javaknak csak kis hányadát sikerült visszaszerezni.
Nem tért ki a magyarországi pártokkal létesített kapcsolatokra, amelyek egyáltalán nem voltak felhőtlenek, különösképpen a Fidesszel, aminek tanújelét adták újfent a jelenlegi kongresszuson. Az 555 küldött lehurrogta a Fidesz üzenethozóját. Elítélendő, megbotránkoztató, felháborító volt részükről. Annak a pártnak a képviselőjét, alelnökének beszédét hurrogták le, amely a nemzeti identitás megerősítése és a magyar nemzet egyesítése érdekében az anyaországon kívüli magyarok magyar állampolgárságát megadta.
A kongresszus végén ilyen hangulat után az Internacionálét kellett volna énekelniük.
Kelemen Hunor megválasztása tovább viszi a Markó-féle "ideológiát". Továbbra is maradnak a felső vezetésben a régi nagyágyúk. Nem hívták meg erre a kongresszusra Tőkés Lászlót. A Markó—Tőkés összefogás csődöt mondott.
E kongresszus semmi újat nem hozott. Tovább folytathatják bólogató-hízelgő politikájukat a kormányzásban.

Kovács Gyula, Sepsiszentgyörgy