A hagyományos köszöntések után a szakosztályvezetők beszámolói következtek, többen is panaszkodtak a szűkös anyagi keretekre. Volt, aki jogosan, volt, aki jogtalanul. Mielőtt véleményt mondanánk a sportvezetők kéréseiről, panaszairól és eredményeiről, szükséges, hogy visszatekintsünk a múltba.
A Kézdivásárhelyi Sportegyesület ezelőtt 99 évvel, 1912-ben alakult meg a tanuló- és iparos ifjúság körében elindult mozgalomnak köszönhetően, és a háborúk éveit leszámítva a mai napig működik. Mikor kisebb, mikor nagyobb lendülettel, de mindig akadtak lelkes vezetői az egyesületnek, akik fontosnak tartották az ifjúság mozgásra való ösztönzését, sportolásra való buzdítását... Immár tíz éve annak, hogy a jelenlegi civil szervezetekre vonatkozó törvényes kereteket kihasználva újraalakult a KSE.
A mindenkori városvezetés évente támogatta a sportegyesület különböző szakosztályait. Többen megfogalmazták, hogy különbség van a tömegsport és a teljesítmény-, versenysport között. A megállapítás jogos.
Szabad időnkben bármikor kimehetünk a szabadba vagy egy edzőterembe sportolni, egészséges, hasznos időtöltést biztosítva ezáltal magunknak. Itt feltehetjük a kérdést: milyen mértékben kell támogatnia az efféle tevékenységeket a helyi tanácsnak? Jóval nehezebb azonban azoknak a leigazolt játékosoknak, versenyzőknek, akik naponta keményen edzenek, hétvégeken mérkőzéseken vesznek részt az ország különböző pontjain, és folyton versenyezniük kell. Ezekre ki figyel oda, és hogyan? Ezen gondolatok mentén zajlott a közgyűlés második része. Reméljük, az elmondottaknak lesz foganatja.
Kocsis Zoltán
