Mint arról már beszámoltunk, visszakapták egykori "otthonukat, műhelyüket" a kézdivásárhelyi asztaliteniszezők, sőt, a Nagy Mózes Gimnázium révén papíron is tulajdonukba vették. Hogy kiknek tartoznak köszönettel, elgondolkozhatnak. Tudjuk, nem a szavak emberei...
Ahogy ilyen alkalmakkor lenni szokott, az ünnepség szónokai beszéltek helyettük is. Miután szemmel is átvették a létesítményt, a tőlük megszokott stílusban és módon sok szépet, hangzatosat mondtak. A lényeg alapjára, hátterére, ha így jobb, csak Fekete Mihály építész tapintott rá, valahogy így: Még három és fél milliárd lej (régi lej) hiányzik a munkálatok értékéből... hogy teljes legyen, befejezett a munka, összesen négymilliárd kell... Erre reagált Bokor Tibor szenátor: Kétszázezerre (szerk. megj.: régi pénzben kétmilliárd) már van ígéret a kormány részéről...
A szónokok sorát Dobolyi Aladár, a Nagy Mózes Sportklub vezetője és az asztaliteniszezők edzője zárta. Nem rejtette véka alá érzéseit. Röviden és velősen így fogalmazott: Életem legboldogabb napja ez a mai... Tudja ő, miért. Így hát legyen ez a végszó.(áros)
