A véletlen műve, hogy kultúrtörténeti miniatúrák gyűjteményes könyve került kezembe böjtmás, a tavaszelő első napjaiban. Pandóra szelencéjéből mazsolázok: "Ha ti minket ünnepeitekről száműztök, mi is ezt tesszük — határozták el az asszonyok, és ehhez Démétert és Perszephonét, a két nagy istennőt hívták segítségül.
A vallás köntösébe bújtatott, ezzel szentté avatott lázadás ellen a férfiak mit sem tehettek. Tűrték, hogy a nők évente egyszer a téli vetés idején összegyűljenek, és a Föld, a termékenység istennőinek áldozzanak. A szentélykörzetbe férfi nem tehette be a lábát! A Theszmophorián (így hívták ezt az ünnepet) a férjezett asszonyok például lombkunyhókban laktak. A harmadik napot kalligeneiának, »szép utódokat adó« Déméter ünnepének nevezték. Az asszonyok ekkor gyermekeik termékenységéért és szépségéért is fohászkodtak. A Theszmophoria az ókori Görögországban a nők legnagyobb és legnépszerűbb ünnepe volt. Persze, nem az egyedüli..."
És hogyan ünnepel ma 2011 dolgozó nője, egyáltalán a gondban, bajban társaink? Kissé visszafogottabban, fáradtabban, mint máskor. Kicsavarva, kizsigerelten térnek otthonaikba az irodákban, üzletekben, nadrággyárakban alkalmazott lányok, feleségek, édesanyák. Talán csak fáradt mosollyal fogadják a szeretet, a szerelem, a hűség szimbólumának virágcsokrát, szerény ajándékát a férj, az apa és nagyapa, az udvarló részéről ama napon, amikor világszerte fejet hajt a férfi a NŐ előtt. A hivatalos nőnap alkalom és lehetőség arra, hogy köszöntsük és köszönjük meg nekik ünnepi és hétköznapi ajándékaikat: a felénk áradó szeretetet és szerelmet, kedvenc ételeinket, a pince és kamra glédában álló kompót- és befőttesüvegeit, a kimosott és kivasalt ágy- és fehérnemű otthonérzetet keltő illatát, a kisgyermek gügyögését, az óvodások néha megnevettető megjegyzéseit. Az aggódó pillantást, amikor férjét munkába, gyermekét iskolába csomagolja-engedi. Legalább ezen az évi egy napon tegyük félre a férfi büszkeségét, s az élő virág csokrát nyújtsuk feléjük őszinte tisztelettel és megbecsüléssel. Az édesanyának, feleségnek, nagymamának, sógornőnek, unokahúgnak és nővérnek, anyatársnak, munkatársnőnek és a kereskedelem, a vendéglátóipar mindig mosolygó nőinek valljuk és ismerjük be: ők az erősebbek a szó átvitt értelmében, nagyobb az ő gondjuk, sokrétűbb a harmonikus családi életvitelben. Kijár a megkülönböztetett tisztelet és megbecsülés nekik! Csak őket szeretve, munkájukat elismerve érdemes Velük élni most és mindörökké!
