Miklósvárszék alkirálybírójának különösen furcsa perben kellett döntést hoznia 1821-ben. A pereskedők esetét a nótárius így jegyezte le.
,,Méltóságos királybíró Úr.
Ezen hónap 15 napján, mostan Szárazajtán lakó ifjú legény Miklós Pista, némely bajai igazítására ide Sepsi Baconba jövén az országúton egybe találkozott idevaló strázsamester Györfi úrral, és hasonlólag Baló József és Nagy Sámuel káplárokkal. Midőn együtt utazának az ezen határban felállított akasztófa mellett, a strázsamester az unokámnak azt mondta: sáros a kalapod Pista, melyre unokám megemelvén kalapját Györfi strázsamester úr az akasztófára inte, és csúfságból ezt mondván: köszönjél az akasztófának. Erre az unokám, Miklós Pista azt felelte tréfából: enyém nem, mert ha én nem hibázom, nekem ahhoz több jussom bizonyosan nincs mint az úrnak. Mely szavaiért a strázsamester megfordulván pofozni kezdte vadászfegyerverét válláról le vevén úgy megütötte, hogy a fegyver mindgyárt ketté szakadott, a fenn említett két káplárok is rá támadtak, és a földre leverték, és ott addig kínozták ameddig nekik tetszett. Mely cselekedet megbizonyítására mindenkor elé tudok állni.
Alázatos szolgája Bálint István kovácsmester, S. Bacon 1821"
Györfi strázsamester is levelet írt az alkirálybírónak, amelyben az esetet fordítva írta le. Írásából az derül ki, hogy Miklós Pista mondta a strázsamesternek, sáros a kalapja, és miután a strázsamester levette a kalapját, azt mondta: köszöntse az akasztófát a strázsamester úr, hisz ismerőse.
A káplárok is panaszt intéztek az alkirálybíróhoz, melyben Miklós Pistát rosszindulatú, ravasz embernek, illemtelennek, káromkodónak, falusfeleinek soha nem köszönő egyénnek írták le.
A pereskedés évekig elhúzódott. Mindkét fél saját állítását próbálta elhitetni a királybíróval. Ítélethirdetésről nem készült jegyzőkönyv, valószínű, Miklós Pista megszökött a sok pereskedés elől. Az esetről szóló levelek a sepsiszentgyörgyi levéltárban találhatóak (Fond. 31. Dos. 457 fil. 32).
