Újabban azt szakértik, hogyan kell a magyar nebulóknak tanítani a román nyelvet. Azt, kérem szépen, nem lehet idegenként kezelni, hisz az állam hivatalos nyelvéről van szó, mondják a nagyokosok, s ha másképp nem megy, bele kell sulykolni a gyerekekbe — természetesen az ő érdekükben —, nyilatkozza egyik politikus. Még hangsúlyozza, nem politikusként jött megyénkbe, hanem segítő szándékkal tájékozódni. Aztán két nap múlva tiltakozó megmozdulást szervez, ahol félrevezeti a közvéleményt.
Annyit elértünk, hogy az elemi iskolában más rendszer szerint oktatják a román nyelvet, mint a román anyanyelvűeknek. De abban sincs sok köszönet! Lássuk például a harmadikos tankönyvet, melyet magyarok állítottak össze: Maria Hadnagy, Eva Vezsenyi, Jolánka Nagy, áll a könyvön. Mondanom sem kell, hogy az állami himnusszal kezdődik a tankönyv, de ha már a témánál tartunk, nem állom meg fel ne tenni a kérdést, mit keres a román himnusz a magyar olvasókönyvekben? De térjünk vissza a románra! Az első leckében olyan szavak jelennek meg, mint streşină, şirag vagy tuciurie, melyeket nem értem, miért kellene ismernie egy harmadikos gyereknek. Utóbbit még maguk a román anyanyelvűek sem ismerik. S a könyv végén található ajánlás szerint ezeket a leckéket egy óra alatt kellene megtanítani!
Megkérdeztem egy román anyanyelvű, harminc éve román nyelvet oktató tanárt, szerinte hogyan is kellene magyar gyerekeknek tanítani a románt. A válasz kiábrándított. Azzal kezdte, az állam hivatalos nyelvéről van szó... Erre másképp fogalmaztam: ha saját román gyerekét németül szeretné taníttatni, milyen módszert javasolna. De miért kellene a gyerekének németül tanulnia? — kérdezett vissza. Csak az összehasonlítás kedvért vetettem fel, mire jött a második megdöbbentő válasz: az attól függ, hogy a német hivatalos nyelv-e vagy sem. Erre aztán kiakadtam.
Valahogy úgy áll a helyzet, hogy amit erőszakkal akarnak lenyomni az ember torkán, az ellen természeténél fogva tiltakozik. Minél jobban erőltetik a román nyelvet a magyar gyerekekre, annál inkább megutálják azt.
Egyértelmű, hogy a román nyelv oktatásásának kérdését politikai célokra használják, de egyre inkább az az érzésem, a nyilatkozatokkal szöges ellentétben azt akarják elérni, hogy gyermekeink ne tanuljanak meg románul.