— Kadhafi sajátos viselkedésével elkülönül a többi arab diktátortól. A líbiai diktatúra célkitűzéseiben is eltér a tunéziai és az egyiptomi rezsimtől?
— Alapvetően Líbia ugyanannak a folyamatnak a része, ami az arab világban és az Arab-félszigeten nyomon követhető. Tunézia és Egyiptom konszolidált diktatúra, Líbia az utóbbi 42 évben hatalmas cikcakkokat írt le, diktátora elnyomó apparátusával "egyéni" kínzási módszereket használt.
— Ez a rendszer nem adja meg ­könnyen magát.
— Figyelemre méltó az is, hogy míg a tunéziai és az egyiptomi vezető viszonylag könnyen lemondott hatalmáról — emlékszünk, Mubarak rövid időn belül vörös-tengeri villájában vagy szaúd-arábiai gyógykezelésén "termett" —, addig Kadhafi a maga fiatalos 68 évével azt állítja, hogy utolsó leheletéig kitart. Ez azonban nem ígéretes a dolgok végkifejletét illetően, hiszen nemcsak azt jelenti, hogy a diktátor saját vérével nem akar spórolni, hanem azt is, hogy a felkelőkével sem — ami az eddigieknél jóval több halálos áldozatot jelenthet majd.
— Kadhafi úgy tűnik, erőre kapott. Pedig a múlt héten még azt feltételezhettük, hogy egy kétségbeesett, bukott diktátor utóvédharcát látjuk. A felkelők most már nemzetközi beavatkozást sürgetnek.
— Kadhafi pár nap alatt sok várost visszafoglalt, vagy azokat körbevették csapatai, patthelyzet alakult ki, ahol az ezredes módszerei is változnak. Alanyi jogon mindenki pénzt kap, aki mellé szegődik, a felkelőket pedig láthatóan a frontális roham helyett inkább ki akarja éheztetni. A felkelők egyre kétségbeesettebben kérik a NATO-t légicsapásokra, kérdés, mi lesz ebből.
— A nemzetközi média nem lehet jelen, nem közvetíthet megfelelő módon. Bár most már Tripoliba is megérkeztek a tudósítók, eddig csak Kelet-Líbiáig jutott a BBC és a CNN munkatársa.
— Igen, éppen ezért a hírek rendkívül ellentmondásosak. Egyszer azt halljuk, hogy a tüntetőket repülőgépekből lövik, aztán kijelentik, hogy helikopterekből, majd arról értesülünk, hogy nem is tüntetőket lőnek, hanem fegyverraktárakat, végül pedig nem bombáznak, hanem géppuskáznak. Végül kiderül, hogy a Kadhafi fiai által parancsolt három elitegység lövöldözött, a pilóták pedig vagy gyakorlatlanok voltak, vagy tudatosan mellé céloznak. Káosz van. A líbiai diktatúra sajátossága az is, hogy Tunéziával, Egyiptommal és Ománnal ellentétben — ahol a nemzetközi és az arab média (az al-Dzsazíra és az al-Arabija) együtt közvetít — a szemtanúk jól vagy rosszul kicsempészett adataival kell beérnie a világnak. Kadhafi soha nem engedte a nemzetközi média jelenlétét, független hírforrás tehát nincs az országban.
— Mi a jelentősége a nemzetközi szankcióknak? Valódi nyugati állásfoglalást jelentenek, vagy inkább csak diplomáciai, politikai fogásnak számítanak?
— Jelen pillanatban az angolok, a kanadaiak, az amerikaiak és a svájciak már befagyasztották a Kadhafihoz köthető vagyonokat, Olaszország ezt a mai napig nem tette meg. A szankcióknak inkább demonstratív jelentőségük van, és a szankciót meghozók inkább saját közvéleményük előtt szeretnének jó pontokat gyűjteni. Az arab pénzek pedig régóta nem csupán Nyugat-Európába kerülnek, egy diktátor saját arab térségét vagy akár Ázsiát is választhatja pénze biztonságba helyezésének helyszínéül.
— Hogy tudott negyven évig fönnmaradni Kadhafi rendszere?
— Ez legnagyobb részben az olajjövedelmeknek köszönhető. Egyiptomhoz és Tunéziához képest az életszínvonal Líbiában lényegesen magasabb. De köszönhető a bipoláris szembenállásnak is és természetesen a személyes karizma mellett a jó hatalmi érzéknek. Emellett Líbiában egyáltalán nem létezik civil társadalom: az állam működése a klánok egyensúlyát jelentette. Kadhafi "nagysága" abban is állt, hogy ki tudott egyezni a klánok vezetőivel, befolyásukat vissza tudta szorítani. Ehhez kellettek hihetetlen kemény diktatúraeszközei, ugyanakkor kaméleontermészetére is szüksége volt. Kadhafi politikai vargabetűket írt le: volt a nemzetközi terrorizmus nyílt támogatója, a szaharai kiképzőtáborokban Líbiát a nemzetközi terrorizmus bástyájává tette, majd egy éles fordulattal a Nyugat szövetségesévé lépett elő. Észak-Koreától és Pakisztántól titokban a nukleáris technológiára szerzett "receptet", megpróbált mindenféle tömegpusztító fegyvert — vegyi és biológiai fegyvereket egyaránt — előállítani, majd 180 fokos fordulattal feladta mindezt, kiteregette a kártyáit, és felszámolta a kísérleti telepeket, laboratóriumokat. Néha a befolyása alatt álló, ellenőrzött sajtót is arra használta, hogy a jó diktátor szerepében tűnjön fel, például amikor a média az ő parancsára bírálni kezdte a rezsimet, aminek "hatására" Kadhafi "változtatott" a rendszeren. A diktátor semmitől sem riadt vissza. Önpuccsokat is végrehajtott, ez növelte népszerűségét, és lehetőséget adott az ellenséggel való leszámolásra.
Udvarhelyi Erzsébet (mindennapi.hu)