Az utca hangja

2011. március 11., péntek, Nyílttér

BALOGH JÓZSEF, Sepsiszentgyörgy: Adófizetés szempontjából a Tavasz utca úgynevezett elit övezetnek számít, a valóságban ellenben ennek ellenkezőjét tapasztaljuk: az úton nincs aszfalt, szegélykő hiányában nem tudni, meddig tart a járhatatlan járda, időnként mi, lakók kavicsozunk. Nem járt ott a télen hónyomó, nem takarítanak rendszeresen. Miért vagyunk mi a város mostoha lakói?

B. E., Sepsiszentgyörgy. Nagyon szép volt a gyertyás felvonulás a Székely Mikó Kollégium védelmében — mi is részt vettünk a férjemmel, két öreg, aki már csak annyit tehet, hogy két gyertyával szaporítja a tömeget. De van egy másik iskola is a városban, amely az én szívemhez közelebb áll, mert ott végeztem az elemit. Azt zárdának hívták, mai utóda a Mikes Ke­lemen Fő­gimnázium, amely hál’ istennek él és szépül (oda jár az unokám is). Az egykori elemi épületében ma katonaság székel. Amikor bizonyítani szerettem volna, hogy ott jártam 1940—45 között, és iratok után érdeklődtünk volna, a kapus kiskatona úgy tekintett rám, mint egy kelekótya vénasszonyra: micsoda bolondságokat beszélek, ez itt katonaság! Azért nem árt, ha az ifjabb szentgyörgyiek is tudják, hogy nagyon színvonalas, jó hangulatú iskola volt valamikor, mai napig levelezünk volt osztálytársaimmal.
ANTAL BÉLA, Uzon. Januárban múlt egy éve, hogy nyilvánosan is szóvá tettem a helyi közbirtokosság ügyeit. Azt, hogy Szabó János hét éve vette át az elnöki tisztséget, de azóta csak egyetlen gyűlést tartott, az elején. Pénzt is gyűjtöttünk a Fénköves erdőért, de ma sem tudjuk, mi van, mi nincs. Talán azt akarja az elnök úr, hogy amit elődeink századokon át megőriztek, az most vesszen oda az államnak? Úgy hírlik, Do­bollópatakon vágják az erdőt, már két éve adják el helyben a fát, pedig 110 közbirtokossági tagból valakinek biztosan kellene fenyőfa gerenda. De nálunk minden titokban megy, senki nem tud semmit, és még csak új elnököt sem lehet választani, mert a régi nem hajlandó félreállni.
BARTÓK ERZSÉBET, Barátos. Február 28-án megkértem az orvosnőt, hogy jöjjön ki az apósom vérnyomását megmérni, és azt válaszolta, hogy nem házalni van ott. Ez igencsak felháborított, hiszen jól tudja, hogy a 85 éves öreg nem tud járni, egyik fele több évvel ezelőtt lebénult. Mi a teendő ilyen helyzetben?
LAKATOS PÁL, Sepsiszentgyörgy. A belváros egyik szégyene az Olt utca, lakói szenvedünk a csatornázás hiánya miatt, amit évek óta ígér a városvezetés, de mostanra szinte járhatatlanná is vált. Meddig kell tűrnünk ezt az állapotot? Ígéret helyett cselekedetet várunk.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 508
szavazógép
2011-03-11: Elhalálozás - :

Elhalálozás

Elhalálozás
Szerettünk,
MOLNÁR GÉZA
nyugalmazott tisztviselő
életének 90. évében 2011. március 10-én hazaköltözött Terem­tőjéhez Alsócserná­tonba.
Temetése a református egy­ház szertartása szerint 2011. március 12-én, szombaton 14 órakor lesz az alsócsernátoni ravatalozóháztól, majd onnan a Molnár-temető családi kriptájába.
Részvétfogadás a temetés előtt egy órával.
Pihenése legyen csendes, emléke áldott.
A gyászoló család
3412
2011-03-11: Nyílttér - Puskás Attila:

Elszakadni! (Álláspont)

A magamfajta mezei RMDSZ-tagnak nem lehet nagyobb elégtétele, mint az, hogy óhaja meghallgatásra talál. Ter­mészetesen tudom, hogy Ke­lemen Hunor nem az én Há­rom­székben megjelent írásom (Pártinfláció évadja, 2010. december 21.) olvastán választotta Kolozsvárt az RMDSZ elnöki székhelyéül, de azt bizonyára érzékelte (hozzám hasonlóan), hogy az erdélyi magyarság színe-java (sajnos) nem Maros­vásárhe­lyen lakik, hanem a még 19 százaléknyit sem elérő Kolozs­váron.