1848. március 15-én Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, a "márciusi ifjak" a Pilvax kávéházban jöttek össze. Megvitatták, hogy nem tűrhető tovább az osztrák kizsákmányolás, elég volt a bécsi udvar parancsaiból! Megfogalmazták a nép kívánságait és a híres tizenkét pontot.
Petőfiék a Pilvax kávéházból indultak a Landerer-nyomdába, hogy kinyomtassák a 12 pontot, és szétosszák a nép között. Esett az eső, mégis egyre több ember csatlakozott hozzájuk. A Nemzeti Múzeumnál már tízezren hallgatták a Nemzeti dalt — a polgárok, iparoslegények, a vásárra összegyűlt parasztok. Majd együtt átmentek Budára, hogy a helytartótanáccsal is elfogadtassák a 12 pontot. Akkor már húszezren voltak. A megrémült urak nem mertek ellenállni. Győzött a forradalom.
A lelkes tömeg tovább hömpölygött, hogy Táncsics Mihályt kiszabadítsa. A bécsi urak csak kényszerből és csak színleg nyugodtak bele a magyar forradalom győzelmébe. Fellázították a szerbeket, horvátokat, és hatalmas osztrák sereget indítottak a magyar forradalom ellen. De a nép az alig kivívott szabadság védelmére kelt. Kossuth szavára tízezrek gyülekeztek a forradalom zászlai alá. A huszárok és honvédek a magyar nép szabadságáért harcoltak. A nemzetiszín lobogó buzdította bátorságra a harcolókat. Ezért lobogtatunk mi is nemzetiszín zászlót ezen az ünnepen. Helytállásuk emlékére hordunk nemzetiszín kokárdát is.
(Forrás: Hétszínvarázs)
