Amióta elbukott az amerikai elnöki székért folytatott küzdelemben, Al Gore minden idejét a globális felmelegedés elleni harcra fordítja. Az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága — amely közel háromezer kutatóval dolgozik — folyamatosan élesen támadja a kormányokat, hogy a jelenleginél sokkal többet tegyenek a Föld védelméért. A kitüntetéssel a Nobel-békedíj Bizottság hivatalos közleménye szerint azokat az erőfeszítéseiket ismerte el, amelyeket Gore és az IPCC az emberiség okozta éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek terjesztése, illetve a klímaváltozás elleni harchoz szükséges intézkedések megalapozása érdekében tett. ,,Al Gore az a személy, aki a legtöbbet tette azért, hogy világszerte nagyobb megértés alakuljon ki a szükséges intézkedések ügyében" — áll a bizottság indoklásában. A testület szerint az IPCC hatalmas sikereket ért el abban, hogy megértesse a világgal: szoros összefüggés van az emberi tevékenység és a felmelegedés között. Az 59 éves demokrata párti Al Gore Bill Clinton idején volt alelnök.
Gore Nobel-békedíja arculcsapás Bushnak?
Al Gore volt amerikai alelnök Nobel-békedíja sok neves közéleti személyiség és elemző szerint csapás George Bush amerikai elnök számára, pedig a független Nobel-békedíj Bizottság elnöke nem győzi hangsúlyozni, hogy a Nobel-díj kizárólag a díjazott érdemeinek elismerése, s nem értelmezhető más személyek bírálataként. Ugyanakkor tény, hogy Gore, aki gyakran és élesen bírálta a Bush-kormány környezetvédelmi politikáját, éppen környezetvédelmi tevékenységéért kapta a rangos kitüntetést (az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottságával közösen). Gore hajszálnyival vesztett a 2000-es elnökválasztáson az ifjabb George Bush-sal szemben. A 2000-es választási csalódás után Al Gore a környezetvédelem fáradhatatlan harcosává vált. 2007-ben Oscar-díjat nyert a környezeti veszélyekkel foglalkozó, Kellemetlen igazság (An Inconvenient Truth) című dokumentumfilmjével.
Sokan látják úgy világszerte, hogy Bush elnöksége visszaesést hozott a globális környezetvédelem területén. A hivatalban lévő amerikai elnök elutasította az ipari országok üvegházhatást kiváltó gázkibocsátásának korlátokat szabó, 1997-es kiotói jegyzőkönyvet, és a kötelező plafonértékek helyett az ,,önkorlátozást" javasolta. Sokáig megkérdőjelezte azokat a tudományos kutatási eredményeket is, amelyek összefüggést mutattak ki az emberi tevékenységek és a globális hőmérséklet-emelkedés között. Újabban finomított ezzel kapcsolatos álláspontján, de ez már aligha változtatja meg környezetvédelemmel kapcsolatos magatartásának általános megítélését. Elemzők szerint különösen rosszul érinti az amerikai elnököt ez az arculcsapás most, amikor azért küzd, hogy valamit még megőrizzen cselekvőképességéből a kongresszus ellenséges demokrata párti többségével szemben, miközben a közvélemény-kutatások adatai szerint történelmi mélypontra süllyedt támogatottsági indexe, belső köre pedig folyamatosan erodálódik, szinte minden héten távozik csapatából valamelyik fontos munkatársa vagy tanácsadója.
