"Szövik, varrják a székely ruhákat, lázban ég mindenki, aki székely. Szeptember 13-án a templom tornyából figyelik a bevonuló hadsereget. Küldöttség megy eléjük a falu végére. A katolikus iskolában szétszedik az osztályokat elválasztó deszkafalakat.
A nagyteremben vacsora, kürtőskalács várja a bevonuló gépkocsizó alakulatot. Ilyen örömet csak az érezhet életében, aki ezt megérte. Édesanyám azt mondotta: most haljak meg, ilyen boldog soha nem leszek! (...) Megyünk ünnepelni Sósmezőre, ott van az ezeréves határ" — idéztük az 1940-ben tízéves Hankó Ibolya visszaemlékezését a berecki bevonulásról lapunk 2010. szeptember 30-i számában. Édes Erdély, itt vagyunk című recenziónkban Illésfalvi Péter és Szabó Péter Erdélyi bevonulás, 1940 című, a baróti Tortoma Kiadónál megjelent kötetét mutattuk be. A könyvben megjelent egy fénykép a sósmezői eseményről: a tízéves Hankó Ibolya egy főhadnagy ölében.
Vasárnap este a TV2 Napló című magazinműsorában megpillantottuk a képet. Vujity Tvrtko riportot készített a fénykép szereplőiről. A ma már 81 éves Szabó Miklósné Hankó Ibolya Csíkszeredában él, és az ottani főkonzulátuson kérelmezte a magyar állampolgárságot. Nyomatékosításként a sósmezői kép másolatát is mellékelte. Az iratcsomót vizsgáló Bőhm Dávid konzul a főhadnagyban felismerte nagyapját, Németh Józsefet.
A riportban megszólaltattak mindenkit, akit elértek, az egykori kislányt elvitték a volt katonatiszt sírjához stb. A történet megható. Már csak a hepiend hiányzik, ám a közvetítés után arra is sor kerül: az 1940. szeptember 13-án a sósmezői ezeréves határnál verset szavaló kislány megkapja a magyar állampolgárságot, az erről szóló bizonylatot a nemzeti ünnepünk előtti napon a kislányt egykor ölbe kapó, megdicsérő magyar katonatiszt unokája adta át.
