Heydte (báró August von Heydte) császári őrnagy/ezredes már 1848 decemberében tudta, ha nem használja az erdővidéki nép megfélemlítésének módszerét, 1848 kemény telén nem számíthat sikerekre. Ennek szomorú bizonyítéka Köpec felégetése. Amikor a szerencsétlen falu bírója kiadta a császáriak követelte vágómarhát, gabonát, hat helyen egyszerre lángokba borította a falut. Bizonyára erre a sorsra jutottak volna más erdővidéki települések is. Amikor a köpeci keresztúti harcokban Heydtének menekülnie kellett, a felsőrákosi erdőben elhagyott kocsijában német levelekre akadtak. Az egyik napi hadi terveiről szólt. Többek között ez állt benne: "Köpec und Bölön muss..." Tehát Bölön felégetését is tervezte, de ebben bizonyára az erős tél, a januárban Árapatakon megkötött fegyverszünet akadályozta meg. Ünnep előtti utunkon Bölön, Nagyajta és Középajta korabeli negyvennyolcas eseményeiről próbáltunk tájékozódni.
Hősi emlékmű Nagyajtán
Nagyajta
Két éven keresztül a hadak felvonulási útjában állt. A General Commando csapatainak november 25-i erdővidéki betörése után, a felsőrákosi harcokat követően a császári csapatok ezen az útszakaszon vonulva nemesi udvarházakat gyújtottak fel, és Heydte bizonyára erre a településre is hadisarcot rótt ki. Ekkor innen és a környékről háromszáz háziállatot szedtek össze. Nagyajtán késve szervezték meg a nemzetőri egységeket. E tervbe beleszólt Heydte újabb támadása — írja Egyed Ákos akadémikus. December 4-én Daniel Imre azt a feladatot kapta Heydtétől, hogy a nemzetőrségtől a fegyvereket azonnal szedesse be. Nem tudni miképp, Danielnek részben sikerült teljesítenie e parancsot. December 6-án Heydte csapatai 368 fegyvert vettek el a nemzetőröktől, és nyomban visszavonultak a Rika-erdőbe. Miklósvárszéki viszonylatban, Barótot kivéve, Nagyajta adta a legtöbb nemzetőrt. A falu népe tehát állandó jelleggel az események forgatagában állt. Gál Sándor például 1848. december 22-én itt keltezte egyik napiparancsát, melyben újabb erők toborzását kezdeményezte Hidvég irányában.
A Törmösi-szoros hőse
A község emlékparkjában álló hősi emlékmű tanúsága szerint Nagyajtának tizenhárom negyvennyolcas hőse van, a névsort levéltári kutatások nyomán sikerült összeállítani. Ismert volt Dónáth György (1792—1848), a 15. székely határőrezred honvéd alezredesének neve, aki részt vett az erdélyi harcokban. Negyvennyolcas hadnagy volt Kriza Sándor (1828—1866) helybeli unitárius lelkész, Péterfi Sándor (1824—1909) honvéd huszárszázados. Tiszteletes Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész négy szabadságharcos nevét találta bejegyezve: Kisgyörgy József (1816—1903) tizedes, Léta Ferenc (1827—1903), Benedek István (1927—1903) és Derzsi András (1831—1903). A szakirodalomban szerepel Gergely Ferenc százados, N. Nagy József honvédszázados, Incze Lajos nemzetőr, Nyiredi Áron és Tóok József neve is.
Kiemelten emlékezünk Péterfi Sándorra, aki önkéntesen lépett be a szabadságharcba, Gál Sándor székely ezredében teljesített szolgálatot, és miként Orbán Balázs írja róla: "a Tömösi-szorosban sikeresen küzdött a kozákok ellen". 1909-ben hunyt el felesége középajtai birtokán. A Baróton megjelenő Erdővidék újságban Benedek Elek közölt róla nekrológot.
Ugyancsak kiemelten emlékezünk az öreg Kriza Jánosra, a "csonka papra", Kriza püspök édesapjára, aki 47 évig szolgálta a nagyajtai unitárius gyülekezetet. Hosszú ideig közszájon forgott, hogy egy alkalommal ő mentette meg a falut, hogy fel ne gyújtsák a kozákok. "A nagy fehér szakállú aggastyánt, papi ruhájában és néhány szláv szó kiejtése után, görögkeleti papnak nézték a kozákok, átölelték, és átvágtatva a falun tovatűntek" — jegyeztük le néhai Gál Jenő (1926—1998) nagyajtai esperes adatait.
Bölön
Akkoriban népesebb és erősebb település volt, mint ma. A gazdasági erőt biztosító magánvagyon a lelkekben is tartotta a bátorságot, ösztönözte a nép önfeláldozó, tettre kész magatartását. Az egyházak lelkészei minden szószéki szolgálaton a bátorságra és a kitartásra szólították fel híveiket. Már Gábor Áron ágyúöntési kezdeményezésének hírére megmozdult a bölöniekben a hazafiasság, mert a helyi hagyomány úgy tartja, ez a falu ajánlotta fel elsőként — még Agyagfalván — egy harangját ágyúöntés céljára. Bölön 47 nemzetőrt állított 1848-ban. Sajnos, a szabadságharcbeli eseményeket nem jegyezte fel a krónikás, s így csak részletadatokból következtethetünk a történtekre. Mindennél többet mond azonban a bölöni negyvennyolcasok máig sem teljes névsora. Habozás nélkül lett a szabadságharc tisztje Nagy István (1824—1891) és Tana Benedek honvédszázados. Utóbbi a Vida Dániel honvédszázados által vezetett fogarasi harcokban halt hősi halált 1849-ben. Továbbá Sikó Miklós (1817—1900) és Nagy József (1815—1899) honvéd főhadnagy, Lőfi Áron (1825—1906) unitárius lelkész, huszár hadnagy. A honvéd közvitézek között találjuk Varga Andrást, Kovács Miklóst, Révész Jánost, Pál Sándort, Puskás Györgyöt, Tálas Sámuelt, Pál Miklóst, kisutcai Pál Miklóst, Györke Ferencet, László Sámuelt és Német Miklóst. Utóbbi szerepel a múlt század végén összeírt azon vértanúk sorában, akik ismeretlen sírban nyugszanak. A névsor összeállításában Tana Gyula sepsiszentgyörgyi helytörténész segített. A bölöni születésű Mikó Lőrinc mint önkéntes lépett be Kolozsváron a nemzetőrök sorába. A felsoroltak mindnyájan tagjai voltak a Rikán Belüli Honvéd Egyletnek.
Lőfi pap síremléke Bölönben
Lőfi Áron 1825-ben született Laborfalván. Aradon besorozták császári gyalogos közlegénynek. Mint honvéd hadnagy végigküzdötte a szabadságharcot, s csak 1851-ben került haza az olaszországi emigrációból. 1860-ban lett bölöni unitárius esperes-lelkész.
Erdővidéki helytörténeti kutatások alkalmával akadt rá Benkő Levente író-újságíró Tana Sámuel bölöni községi jegyző 1897. január 25-én Mórik Lajosnak címzett levelére, melyben ez áll: "Heydte táborában vívott csatában Bölön községből Keiser Antal és Karácson András nevű szabadságharcosok estek el."
Sajnos, a rendszerváltás óta eltelt húsz esztendő alatt sem akadt alkalom arra, hogy hősi emlékművön, márványba vésett emléktáblán örökítsék meg a felsorolt hősök neveit. Sikó Imre bölöni polgármester elmondta, a község központjának közművesítése után parkosítják a teret, ahol majd méltó helyet kap a hősi emlékmű, amelyre elhelyezik a két világháború hőseinek névsorát is.
Középajta
Református templomának előterében, az egykori magyar országzászló talapzatán fekete márványlapon ez olvasható: 1848—49. Hazádnak rendületlenül. A magyar szabadságharcban ismeretlen helyen nyugvó középajtai hősök nevét, valamint a nemzetőrök névsorát hiába kerestük. Pedig jócskán áldozott emberélettel ez a falu a haza oltárán. Kilencen nyugszanak idegen földben: Benkő Dénes, Benkő Sándor, Bocz István, Kósa Dániel, Kovács János, Márton József, Partaté György, Simon Lajos, Szabó József. Középajta negyvennyolcas harcosainak névsorát a Honvédnévkönyvből ismerjük: Benkő Áron, Csíki István, Kőszegi József, Simon István tizedes és tizennégy közhonvéd: Bedő Áron, Barabás Mózes, Benkő János, Csíki István, Incze József, Kiss Lukács, Kósa István, Kósa Áron, Kósa József, Kőszegi Mihály, Nagy József, Simon Elek, Szabó Ferenc és Vágó József. Egyed Ákos akadémikus adatai szerint Középajta népe önerejéből 51 nemzetőrt ruházott fel és látott el fegyverrel.
Péterfiné Nagy Ágnes: Na, itt a kard...
Kerekes Zoltán felvételei
Említettük, hogy a középajtai temetőben nyugszik Péterfi Sándor honvéd huszárszázados. Síremlékén a következő szöveg olvasható: "Csendes a halottak sírja / Mert az örök álom bírja. / Csendes itt a nyugalom / Mint magad sírhalom." Sírját Péterfi Sándorné Nagy Ágnes és a hős ükunokája, Péterfi Sándor küküllődombói unitárius lelkész gondozza.
Mi őrizzük a honvéd huszárszázados egyik ereklyéjét, egy kardot — mondta Ágnes néni —, úgy lehet, éppen azt, amivel a kozákokat vágta Tömösnél. A kardot a sír egyik felnyitása alkalmával mentették ki az elődök a huszárszázados nyugvóhelyéről.
