Dalárda a közösség szolgálatában

2011. március 15., kedd, Nyílttér

Árkoson jártunkban ismét bebizonyosodott, mennyire fon­tos kisebb településeken is a lelki-szellemi táplálék, és hogy mindez ne csak "kívülről" jöjjön, hanem helyi művelői, teremtői legyenek. De azt is írhatnám: helyi szolgálói. Hiszen szolgál az, aki időt és energiát nem sajnálva — példának okáért — kóruséneklésre adja fejét.

És ez a szolgálat a legnemesebb tartalmakkal telítődik, hiszen művelője is hamar rájön: önmegvalósítás ez a javából, tanúságtétel, amely a kultúra értelmet varázsoló áramába "sodorja". Így teremtve közösséget művelőnek és (esetünkben) hallgatónak egyaránt.

A Régeni Áron Dalárda egyházi és világi művekkel örvendeztette meg a laptalálkozó ­közönségét A szerző felvétele


Az ilyetén közösségszolgálat pedig ott szervesülhet a leginkább, ahol korábbi időkből származó táptalaja van művelésének. Árkos pedig — hasonlóan sok háromszéki, székelyföldi településhez — olyan énekmesterekkel büszkélkedhet, akik a felismerésen túl éltek is ezzel az ajándékkal. Így hát aligha véletlen, hogy az új nemzedékek sem feledkeznek meg Ré­geni Áronról, tudatosan nyúl­nak vissza az egykori énekmester örökségéhez. A lehetőség és a felelősség eme édes kénysze­rében Márk Attila unitárius kán­tor felismerte azt az utat, amely egykori elődjét, a korálszerzőként is ismert énekvezért (akinek néhány kéziratos művét, illetve gyűjteményét büszkén őrzik az árkosiak) munkára sarkallta. Aztán felismerték az énekelni vágyó unitáriusok és reformátusok (mindkét felekezet lelkésze erősíti a férfiszólamokat) és ki tudja, még milyen vallásúak, a dalárda létszáma így egyre bővült, immár közel harmincan tudnak színpadra, közönség elé állni.
Az árkosi Régeni Áron Dalárda mintegy háromesztendős működése immár bizonyosság: Árkoson ismét gyökeret vert az igényes együtt éneklés szelleme. Az az elhivatottság, amely örömet szerző útján múlt hét derekán laptalálkozónk közönségét örvendeztette meg, de fellép a falu minden ünnepén, na meg — a szaporodó meghívások révén — immár távolabbi közösségek előtt is.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 516
szavazógép
2011-03-15: Nyílttér - Sylvester Lajos:

Családtagként Árkoson

Az árkosi Háromszék-találkozón mi, szerkesztők és külső munkatársak kaptunk hideget, meleget: meleg fogadtatással, telt házzal vártak, az emlékezés kellemes melege jár át bennünket most is, ha a Régeni Áron Dalárda fellépésére gondolunk, amely egymagában és önmagában is érdemessé nemesítette ezt a kiszállást, kedvünkre valóak voltak azok a meleg szavak, amelyek többek részéről lapunk érdemeiről szóltak, arról, hogy újságunkat, Szakács Magdolna mérnöknővel szólva, családtagnak tekintik, melegség járja át szívünket, amikor érzé­keljük, hogy van település — Árkos ilyen —, ahol a lapterjesztéssel nincs sok gond, mert nem a posta hordja szét a lapot, hanem a saját lapterjesztőnk, és hogy pontot te­gyek e hosszú mondat végére, örülünk, hogy lapunkat a magyar nyelv ápolása, a magyar azonosságtudat és az összetartozás fórumának tartják.
2011-03-15: Nyílttér - Kuti János:

Jóslatok

Az Olt partján egy dinoszaurusz reszelte körmeit, és várta, amint sorban eléje járulnak a jóslást óhajtók. Ő volt az a jós, akiről azt tartotta a többi őslény, hogy igazat lát, és megjö­vendöli mindazt, ami millió évekkel később bekövetkezik. Legutolsó látogatója, egy ifjú dinó azt mondta, hogy ő az Árkos-patak árkos völgyéből jön, és kijelentette: