A következő tényezők formálják: lelki egészségünk, érzelmi állapotunk, belső konfliktusaink, a bennünket ért stresszhatások, táplálkozásunk, mozgásunk (torna, séta stb.) minősége és mennyisége, valamint a külső környezetünk. Két pólusa: a lelkünk és a fizikai létünk — az ember a lélek és a test összeforrt egysége. Lelkünk és testünk viszonya: én vagyok, nekem van; kapcsolatuk az agytekervényeinken keresztül valósul meg. Ha zavar keletkezik az egyik működésében, az kihat a másik működésére. Vagyis a lélek és a test kölcsönösen képes megbetegíteni egymást. Szókratész úgy gondolta, hogy "nincs más betegsége a testnek, csak az, ami a szellemből ered". Jó megközelítéssel mondhatjuk, hogy a test a lélek tükörképe.
Egészségünk akkor kezd romlani, amikor bizonyos életfunkciók egyensúlyhiányos állapotot idéznek elő. Ez a test vonatkozásában háromféle módon jelentkezhet: hiperfunkció (túlműködés), hipofunkció (alulműködés) vagy diszfunkció (váltakozó túl- és alulműködés). Példa erre a vérnyomás, amely lehet magas (hipertónia), lehet alacsony (hipotónia) vagy váltakozó (disztónia). Az emberi szervezet, mint igazi önjavító rendszer, folyamatosan kísérletet tesz az egyensúly helyreállítására, amelyet azonban lelki tényezők vagy életmódból eredő rossz szokások, az önkorlátozás hiánya (mértéktelenség) gátolhatnak, és így elősegíthetik a tartós betegségállapotok kialakulását. Egy betegség gyógyítása akkor lehet eredményes, ha a beteg szervezet támogatást kap az önjavító folyamatok működéséhez.
Az emberi szervezetet megbetegítő lelki tényezők eredhetnek tudattalanunk destruktív gondolataiból, kezeletlen konfliktusainkból (tartósan egyensúlyhiányos kapcsolatainkból) és stresszhelyzeteinkből. Minden gyógyulás szükséges feltétele ezek felismerése és kezelése.
Az emberi szervezet betegségei klinikai szempontból a következő négy nagy csoportba sorolhatók:
— lelki zavar testi következményekkel (pszichoszomatikus folyamatok)
— testi zavar lelki következményekkel (szomatopszichikus folyamatok)
— lelki rendezetlenség zavarja a testi működést (nincs szervi elváltozás)
— lelki eredetű lelki zavar (emlékezet-, koncentrációs, érzelmi zavarok).
Számos lelki zavar járhat testi következményekkel (is). Erre jó példa a gyomorfekély, amely számos esetben lelki zavarokra vezethető vissza. De szerepük lehet a rák kialakulásában, az immunrendszer nem megfelelő működésében. Szinte minden testi zavarnak vannak lelki következményei. Pl. egy baleset után, amikor fizikai sérülést szenvedünk, elkerülhetetlen, hogy ennek ne legyenek lelki következményei. Sokszor áll elő olyan eset, amikor a "beteg" panasza mögött nincs szervi elváltozás (fejfájás, erős szívdobogás, menstruációs panaszok, allergia stb.). Ekkor is léteznek a panaszt kiváltó okok. Ha az orvos nem találja indokoltnak a beteg panaszát, akkor a beteg rendszerint orvost vagy tünetet vált. Különös betegségcsoport a lelki eredetű lelki zavar. Ilyenkor testi zavar nincs, de lelki zavarok kiváltanak más lelki zavarokat. Például a depressziós állapot okozhat koncentrációs zavarokat.
Fizikai egészségünk — és ezen keresztül belső környezetünk állapota — jelentős mértékben függ a táplálkozástól és a mozgástól. Az egészségbarát étkezés gerincét az ún. gyulladásellenes élelmiszerek (zöldségek, gyümölcsök) és fűszerek, valamint a vitaminok, a nyomelemek és az omega-3 zsírsav fogyasztása alkotja. Sajnos, hagyományos táplálkozásunk több olyan élelmiszeren alapul, amelyek kifejezetten gyulladásserkentők. Ezek közé tartozik a finomított cukor, a fehér liszt, valamint a nagy omega-6 zsírsav tartalmú étolajok és állati fehérjék. Ezek fogyasztása nagymértékben felelős a civilizált világ egyre jobban terjedő "járványaiért": elhízás, infarktus, magas vérnyomás, cukorbetegség, rák. A rendszeres mozgás (testedzés) lehet torna, séta, (szoba)biciklizés, jógázás, harcművészetek gyakorlása, illetve ezek kombinációja. Hatása megegyezik az egészségbarát táplálkozáséval. A kettőre együtt van szüksége szervezetünknek, belső környezetünknek.
Lelki egészségünk meglétének szükséges feltétele a kiegyensúlyozott érzelmi állapot, konfliktusaink, stresszhelyzeteink folyamatos kezelése. Azt, hogy lelki egészségünk állapota milyen, egy egyszerű önvizsgálattal megtudhatjuk. Ehhez végig kell gondolnunk életvitelünket — pl. milyen szükségleteink vannak, és eze­ket mennyire elégítjük ki, milyen kapcsolati háló vesz körül —, és ha úgy látjuk, hogy számunkra ez az az élet, amelyet érdemes élnünk, akkor ez kedvezően befolyásolja lelki egészségünket. Ha viszont az önvizsgálat nem ezt az eredményt hozza, akkor célszerű érzelmi diétába kezdenünk, hogy mielőbb elmondhassuk: olyan életet élünk, amelyet érdemes élnünk. Ez im­munrendszerünk hatékony működésének is szükséges feltétele.