Hogy egy múzeum nem csupán holt tárgyak tárháza lehet, annak talán legékesebb bizonyítéka a Székely Nemzeti Múzeum. Nem mérvadó, de miheztartás végett felemlíthető: a sepsiszentgyörgyiek közt a második legismertebb művelődési intézmény ― és eme ismertségre nem az intézmény falain belül zajló kutatói munka révén tettek szert, bár az sem elhanyagolható, sőt. De a múzeum élénken bekapcsolódik nem csupán Sepsiszentgyörgy és külső egységei révén Háromszék kulturális életébe, hanem erdélyi és magyarországi kapcsolatai által a Kárpát-medencét belakó, azt értékeinkkel ― a szó jó értelmében véve ― megtöltő intézmény. Mely folyamatosan fejlődik is, a múlt év végén szomszédságában megvásárolt telek pedig egyedi lehetőség elé állítja. A múzeum terveiről, a közönség számára szervezett idei rendezvényeikről Vargha Mihály igazgató nyilatkozott lapunknak.
Kezdjük az alapoknál, azaz az infrastruktúránál ― mondja az igazgató, aki épp beszélgetésünk előtt esett át az éves menedzseri kiértékelőn. ― Az új telekkel idén csak a rendezés szintjén foglalkozunk, bekerítjük, megtisztítjuk gyomtól, romtól, az építkezéssel pályázati lehetőségekre várunk. A Gyárfás Jenő Képtár felújítása tavalyról elmaradt, idén viszont meglesz, miként a múzeum déli szárnya nagyon tönkrement fedélzetének megjavítása is, ez utóbbira rendelkezésünkre áll a szükséges pénz. A Kós tervezte műemlék épület teljes rehabilitációjára a Regionális Operatív Programnál "pihen" az elnyert pályázat, talán jövőben lesz anyagi fedezet a kedvezően elbírált tervek lebonyolítására.
Vargha Mihály: Külső egységeink közül a csernátoni Haszmann Pál Múzeum gondját kell megoldani, ebben a hónapban letelik a bérleti szerződésünk. És mindenütt gond a személyzethiány, a szakemberfrissítés nagyon kellene ― de ami biztos, idén is lesznek jó rendezvényeink.
Egyik legfontosabb a Haza a mélyben című, júniusban megnyíló kiállításunk, mely a felújított Apor-kódex kultúrtörténeti hátterére alapoz, erre az alkalomra szintén pályázati forrásból restauráltatjuk a zabolai szárnyasoltárt, a múzeum egyik legértékesebb műtárgyát. A rendezvényt az Országos Széchényi Könyvtárral közösen szervezzük, a kiállítás meghívást kapott az augusztusban Kolozsváron zajló hungarológiai kongresszusra is. Tavalyról elmaradt a Descriptio Transylvaniae térképkiállításunk, ezt ősszel mutatjuk be, akkorra restaurálják a múzeum szintúgy rendkívül értékes, 17. századi Erdély-térképét. Ezek a fontosabb saját rendezvényeink, hiszen a Székely Nemzeti Múzeum nem fesztiválkiállítás-rendszerben gondolkodik, hanem küldetésének tartja saját értékei felmutatását. Vándorkiállításokat is fogadunk, egyik testvérintézményünk, a tatai Kuny Domokos Múzeum hozza el anyagát áprilisban. Folytatva az Országos Színháztörténeti Múzeummal való együttműködésünket, Kiss Manyi-emlékkiállítást látunk vendégül, ez alkalommal Zágonban is felújítják a Kiss Manyi-emlékszobát. Érdekesnek ígérkezik a júliusban hozzánk érő, A kávé című kiállítás, mely a cserjétől a csészéig mutatja be a "fekete leves" történetét és kultúráját, ez interaktív tupírozást is kap, azaz dzsesszkocsmával, kávé felszolgálásával egészül ki.
Csak a sepsiszentgyörgyi helyszíneket megfuttatva: a Gyárfás Jenő Képtárban jövő héten mutatja be Vinczeffy László Munkácsy-díjas képzőművész legújabb alkotásait, aztán Sipos Sándor Kanadába szakadt hazánkfia festményeit, kompozícióit. A finn―magyar―svéd―erdélyi fiatal képzőművészek alkotótábora idén Árkoson zajlik, zárókiállítását ugyancsak a képtárban mutatjuk be. Márton Árpád, az egyik legjelentősebb kortárs erdélyi festőművész sosem állított ki egymaga Sepsiszentgyörgyön, októberben életmű-kiállítása lesz. Szeptemberben pedig Deák Barna és Deák M. Ria, nyugdíjazásuk óta Kovásznán élő művészek tárlatát láthatja a közönség.
Az Árkoson kezdett Baász-év befolyik a Magmába is, júniusban rendezünk ott Baász Imre munkáiból kiállítást. Rendkívül izgalmasnak ígérkezik a Brassóban élő Mattis-Teutsch Waldemar fényművész hologramkiállítása, eljön Dan Perjovschi, az egyik legkitűnőbb kortárs román képzőművész, és természetesen a helyi értékek is helyet kapnak a Magmában, így Albert Levente vagy a nemrég elhunyt Irsai Zsolt munkái.
És akkor még nem beszéltünk kiadványainkról. Az évkönyv nem is kérdés, végre elkészül a múzeumról és külső egységeiről egy olyan bemutató-ismertető katalógus, amely a turistáknak szól, s amilyen minden önmagára valamit adó múzeumban található ― ez Szent György-napra lesz meg. A város ünnepébe egyébként a múzeum is bekapcsolódik a kultúrkert révén, itt állítják fel sátraikat azok a kézművesek, akik a karácsonyi vásáron is részt vettek, a múzeumkertben áll majd a néptáncosok színpada, esténként dzsesszkocsma. Visszatérve kiadványainkra: gyűjteményünk egy érdekes könyvét fordítjuk magyarra és adjuk ki, Scheint Gottfried a 18. század végén írta A székelyek története című művét, forrásmunka. Az Országos Széchényi Könyvtárral több évre szóló programot kezdünk, Pesty Frigyes Erdélyi helynevek címmel dolgozza fel az OSZK tulajdonában levő régi dokumentumokat, Háromszékkel kezdjük, a következő években a többi székely szék helynévgyűjteményével folytatjuk. A Pallas-Akadémia Kiadóval közösen Keöpeczi Sebestyén József heraldikusról készítünk kiadványt.
Végezetül egy apróság: a múzeum is halad a korral, napokon belül új, digitális leolvasóval ellátott beléptetési rendszer fogadja a látogatókat, olyan jegy készült, mely kiváltásának napján nem csak a Székely Nemzeti Múzeumban érvényes, hanem sepsiszentgyörgyi részlegein (Gyárfás Jenő Képtár, Magma), illetve a Lábas Házban is. A Lábas Ház ugyanis átalakul az elkövetkezőkben, a képtár a "szolid" rendezvények helyszíne marad, onnan a mozgalmas, szerteágazóbb kiállítások átköltöznek ide ― de ez későbbi történet.
