A megható természeti adottságok Orbán Balázsból romantikus leírásokat hívtak elő: "A természet valóban remekelt e vidék alakításában; talán azt akará, hogy legyen e hon véghatárainál egy bűbájos vidék, mely szépségével leláncolja, természeti kincseivel lekösse az itt lakót, valamint az ide jövőt." A település kúriáira viszont alig találunk utalásokat, pedig Háromszék ritka jobbágy—nemes összetételű faluja volt Be­senyő.
Az 1820-as Czi­ráky-összeírás még az itt is jelentős birtokokkal rendelkező Eresz­tevényi családról emlékezett meg. De Kó­nya Ádám rajzainak köszönhetően tudunk az 1790-ben épített Gyárfás- (Nagy) udvarházról, valamint a máig megcsodálható, dupla tetős Babós—Forró-kúriáról is.
A magas, dupla tetős, franciás tetőszerkezetű kúriatípusból Háromszéken csupán néhányat találni, hisz e bonyolult tetőszerkezet megvalósításához komolyabb ácstudás, ennek megfizetésére pedig nagyobb pénzösszeg szükségeltetett. A kúriaépítésbe a 18. század végén belekezdő Babós családnak is komoly pénzügyi nehézségei támadtak. Bár a besenyői eklézsia számadásai a 18. század második felében Ba­bós Gábort még tekintetes nemzetes, tehát mindenképp nagy birtokokkal rendelkező nemesnek titulálták, Babós Anna 1832-es kiházasítási jegyzéke már nem tehetős nemesi családra, hanem szegényes körülmények közt élő, a stafírunghoz csupán a minimumot biztosítani képes famíliára utal.
A nemrég megjelent, Kúriák földje című kötetben Kónya Ádám az épület hajdani, napjainkra már lebontott díszkerítéseiről közölt rajzokat, Hlavathy Izabella pedig 19. századi átalakításokról ír. Amint azt a Székely Nemzeti Múzeumban fellelhető fotók tanúsítják, a bejárat barokkos oromzatát a 20. században alakították át klasszikus formákat követő, egyszerű háromszögű timpanonná. Fény­képeinken jól megfigyelhető a háromszéki kúriákra általánosan jellemző, szépen ívelt bejárat, valamint az a pazar növényvilág, amely valamikor a kúriát körülvette.