Az örökösödés formái
Ha az elhunyt még életében maga rendelkezett javairól, végrendeletnek nevezett intézkedéssel határozva meg, hogy halála után kinek és hogyan osszák fel vagyonát, az örökösödést végrendeletinek nevezzük. Abban az esetben, amikor az elhunyt után nem maradt végrendelet, az idevonatkozó törvényes rendelkezéseknek megfelelően anyagi javai az öröklésre hivatottság sorrendjében vér szerinti rokonait és túlélő házastársát, özvegyét illetik meg. Ezt törvényi örökösödésnek nevezzük.

Az örökség megnyitása
Az örökség egy személy halálával (eltűntek esetén bírói holttá nyilvánításával) nyílik meg. Az örökség megnyitásának helye az elhunyt (holttá nyilvánított) utolsó állandó lakhelye. A konkrét esetnek megfelelően az utolsó állandó lakhely határozza meg a bírói hatóságnak vagy a közjegyzőnek az illetékességét is. A közjegyző illetékessége általános, de ha az örökösök nem fogadják el egymás örökösi minőségét, nem tudnak megegyezni a hagyatéki vagyontömeg összetételében vagy az elhunyt javainak elosztására vonatkozóan, a közjegyző illetéktelenné válik, és azt az utasítást adja az örökösöknek, hogy a hagyatékkal kapcsolatos vitás ügy megoldásáért forduljanak a bírói hatósághoz. Ha az örökösök között már a hagyaték megnyitásakor az örökséggel kapcsolatosan vitás kérdések merülnek fel, egyenesen a bírói hatósághoz folyamodhatnak.
Az öröklés megnyitásának időpontja az örökséget hagyó halálának napja, eltűntek esetén a bírói holttá nyilvánítás napja.

Az öröklés feltételei
Egy személy csak akkor örökölhet, ha a következő három törvényes feltételnek eleget tesz:
* Életben kell lennie az örökség megnyitásának időpontjában. A polgári törvénykönyv életben levőnek tekinti nemcsak a megszületett gyermeket, hanem a magzatot is, azzal a feltétellel, hogy a magzat élve szülessen. Az eltűnt személyt mindaddig életben lévőnek tekintik, míg jogerős bírósági határozattal holttá nem nyilvánították.
* Nem érdemtelen, vagyis nem követett el olyan cselekményeket, amelyek az öröklésre érdemtelenné tennék.
* Öröklésre hivatott legyen a törvény alapján vagy pedig az örökhagyónak a végrendeletben kifejezett akarata értelmében.

A törvényes öröklés alapelvei
Abban az esetben, amikor az elhunyt után nem maradt végrendelet, a törvény szerint a rokonok, valamint a túlélő házastárs hivatott az öröklésre. Nem valamennyi vér szerinti rokon örököl, hanem csak a leszármazók, a felmenők és az oldalági rokonok a IV. fokig bezárólag. A rokonok sem együtt hivatottak az örökségre, hanem bizonyos elsőbbségi sorrendet tiszteletben tartva. Öröklés szempontjából a rokonokat a törvény több kategóriába osztja, amelyeket osztályoknak nevez. Egy előnyben részesülő osztályhoz tartozó rokon kizárja az örökségből a többi osztályhoz tartozó valamennyi rokont. A törvény még az ugyanazon osztályhoz tartozó rokonok között is — a rokonsági fok közelségét figyelembe véve — elsőbbségi sorrendet állapít meg. Az elhunythoz rokonsági fokban közelebb álló személy kizárja az örökségből a rokonsági fokban távolabb lévőt.
A fentiekből következtethetünk a törvényes örökség lerendezésének alapelveire, amelyek a következők :
* Az örökséget a törvény által előnyben részesített osztályhoz tartozó rokonok kapják, kizárva az örökségből a többi osztályhoz tartozó rokonokat.
* Egy örökösi osztály keretében az örökséget a legközelebbi fokon álló rokonok kapják.
* Ha ugyanazon osztályban és ugyanazon a fokon több rokon van, a hagyaték egyenlő részben — fejenként (személyenként) — oszlik el közöttük.
A törvény által meghatározott alapelveket több kivétel befolyásolja, ezeket a következő ismertetőkben részletezzük.