A Down-szindróma világnapja alkalmából tartott kedden kerekasztal-beszélgetést a sepsiszentgyörgyi Írisz Házban a megyei közegészségügyi igazgatóság és a fogyatékkal élő gyermekek szüleinek Philadelphia Egyesülete az egészségügyben dolgozók és pedagógusok szerepe a Down-szindrómás gyermekek és fiatalok társadalmi beilleszkedésében témával.
A beszélgetést vezető Makkai Péter református lelkész, az Írisz Ház irányítója statiszikai adatok ismertetésével indította a tanácskozást: a terhességi szűréssel megállapított Down-szindrómás magzatok csupán 60 százaléka születik meg, a világra jöttek 36,5 százalékát pedig már a kórházban elhagyják. Két pedagógus, egy pszichológus, a speciális oktatásért felelős tanfelügyelő és egy diák, akinek testvére hallássérült, az adatokra reagálva azt hangsúlyozta: mindenkinek joga van az élethez, nekünk, egészségeseknek kötelességünk és felelősségünk élhetővé tenni a világot a fogyatékkal élők számára. Két orvos a szűrés és a felvilágosítás szükségességét hangsúlyozta, míg a megyei közegészségügyi igazgatóság képviselője, dr. Sántha Ferenc járványtani főorvos leszögezte, olcsóbb a magzati Down-szűrés, mint egy Down-szindrómás gyermek felnevelése, és javallott az ilyen terhesség megszakítása, mert ugyanabban a családban születhet még egészséges gyermek. Véleményét osztotta egy diák, aki azért nem szeretné, ha Down-tünetcsoportos testvére születne, mert ahelyett, hogy együtt mennének óvodába, iskolába, testvére kitaszított lenne.
A baróti diákok annak okán vettek részt a beszélgetésen, hogy a megyei közegészségügyi igazgatóság által tavaly kezdeményezett, Fogadd el, fogadj el program részeként az elmúlt két hónapban többször is találkoztak az Írisz Ház fogyatékkal élő fiataljaival. A jelenlevőkkel együtt ők is megállapították, hogy a sérültek elfogadásában a legtöbb problémát az előítéletek okozzák, akinek nincs fogyatékkal élő családtagja, nem ismeri közelről az ilyen ember gondját, szinte semmit nem tud az ő világukról, pedig sokan nagyon tehetségesek, értékesek, csak éppen nem kapnak lehetőséget az élhető élethez. Nem sajnálni kell ezeket az embereket, hanem szeretni, meg kell szoknia a társadalomnak, hogy együtt éljen velük – hangzott el. Többen kiemelték, jelenleg a civil szervezetek többet tesznek a fogyatékkal élőkért, mint az állami intézmények.
Végső következtetésként a résztvevők elmondták, kizárólag a szülők dönthetnek arról, hogy egy szűréssel megállapított Down-terhességet megtartanak-e, de aki megszületik, annak közösségben a helye akkor is, ha ez sok munkába és pénzbe kerül.
