Mutsushika Shigeo politológus, a shizuokai egyetem professzora nem először látogat Sepsiszentgyörgyre. Szakmai tevékenysége kezdetén, még a nyolcvanas években került kapcsolatba a közép-kelet-európai országokkal, felesége sepsiszentgyörgyi, szakterülete is – a nemzetközi kapcsolatok tanulmányozása – tágabb régiónkhoz köti.
A Japánt érő természeti katasztrófa idején épp európai tanulmányúton tartózkodott. Sepsiszentgyörgyi látogatásakor arról kérdeztük: miként éli meg egy japán ember az ilyen természeti csapásokat, illetve azok következményeit.
– Kérem, először is fogadja együttérzésünket a nemzetét ért katasztrófa miatt. Ugyanakkor azt hiszem, érdemes tisztázni első kézből, mennyire élik meg tragédiaként a japánok a történteket, hiszen a földrengések önöknél szinte mindennaposak.
– Amennyire értesültem, a cunami miatt több mint 20 000 ember halt meg vagy tűnt el, amire Japán történetében nem sok példát találunk. Még akkor sem, ha mi szinte folyamatosan ki vagyunk téve a természeti csapásoknak: a földrengés, a tájfun, a vulkánkitörés nagyon gyakori. Ezért alakulhatott ki már nagyon régóta a sintó filozófia, amely alapvetően abból indul ki, hogy az ember nem tudja legyőzni a természetet. Fel kell ugyan készülnünk ezekre a természeti csapásokra, de ha bekövetkeznek – miként most is –, egyebet nem tehetünk, mint várjuk, hogy elmúljon. Türelemmel, higgadtan. Ezért az idegenek csodálkoznak, hogy a japánok ekkora bajban milyen nyugodtak. Mi mindezt az őseinktől tanultuk, hiszen ilyenkor nem tudunk semmit tenni. A természeti csapás elmúltával azonban azonnal beindul az újjáépítés. A román himnuszt parafrazálva: az "ébredj, japán" állapot érvényesül. Nagyon sajnálom azokat, akik ennyit szenvedtek a katasztrófa miatt, de lehet, hogy ezután a fiatalokban, akiknek nem volt ilyen tapasztalatuk, tudatosodik a japán ember alapfilozófiája, többet fog gondolni a saját, illetve a népe és országa jövőjére, boldogulására. Ez a sokk a fiatalok számára ismét előtérbe helyezi a sintó filozófiát, az ebből fakadó mentalitást. Ez egyfajta vallás, az ember és a természet küzdelmének megfogalmazási módja, amely elsősorban a mentalitásban, a viselkedésben él, de természetesen kötődnek hozzá különböző ceremóniák. A kifejezés maga két szó ötvözete: shin Istent jelent, to pedig utat. Szabad fordításban: az Isten mindig útbaigazít.
– Mondta, hogy a japánok általában higgadtan fogadják a természeti csapásokat. De személyesen hogyan érintette, amikor meghallotta a hírt, hiszen akkor felesége és gyermeke is Japánban tartózkodott?
– A feleségemmel reggel tudtam beszélni telefonon, s akkor azt hittem, hogy a szokásos földrengés történt. Este későn a szállodában a BBC tudósítása olyan volt, mintha valamilyen katasztrófafilmet láttam volna: nem jött, hogy higgyem, mi történt. Most is nehéz elképzelnem, milyen poklot élhettek át ott az emberek. De azt is érdemes hangsúlyozni, hogy a japán és a külföldi hírügynökségek, televíziók tudósításai között nagy a különbség. Így nagyon oda kell figyelni, hogy a valóságot tényleg megértsük. Lehet, hogy a japán kormány szépíti a bajt, de lehet, hogy a külföldi újságírók forrásai nem megfelelőek. Mert az angol, a német vagy épp a román újságírók leginkább a Tokióban élő honfitársaiktól informálódnak. Márpedig ők nem rendelkeznek a japánok tapasztalatával. Például egy földrengésnél az idegenek azonnal kirohannak az épületből, a japánok egyáltalán nem.
– A továbbra is veszélyt hordozó atomkatasztrófa azonban korántsem a természeti csapások sorába tartozik. Hogyan tudja a japán ember a most kialakult helyzetet kezelni?
– Amióta létezik, azóta nagy vitákat kavar az atomenergia alkalmazása. Hogy mennyire lehet biztonságos az atomerőművek működése. A közeli települések lakói természetesen ellenezték az ilyen létesítmények építését a közvetlen közelükben. Másfelől azonban ismert az a tény, hogy Japán más energiaforrásokban szegény. Persze, ez a vita a mostani veszélyhelyzet után más szakaszba lép.
– Bizonyára sűrűbben tartja a kapcsolatot az otthoniakkal...
– A feleségemmel naponta többször beszélek telefonon, ő azt meséli most is, hogy mindenki nyugodt, higgadt, a gyermekek iskolába mennek, az emberek munkába, sportolnak, élik mindennapjaikat. Persze ott, ahol a cunami nem pusztított. A radioaktív fertőzés veszélye azonban néhány napja egy másik, teljesen más jellegű katasztrófa esetleges bekövetkeztét veti fel. Ez hosszú távon jelent veszélyt, nem úgy, mint a földrengés vagy a cunami. Az atomenergia termelésének kérdését pedig gyökeresen át kell gondolni.
Kérdezett:
