A D-vitamin, csontjaink és fogaink jótevője hatását és hiányát tekintve már régóta ismert. Mibenlétét azonban elég későn mutatták ki: 1931-ben Windaus kalciferolként ("kalciumot vivő") nevezi meg. Valamennyi D-vitamin-változat (D1, D2, D3 stb.) egyaránt aktív vegyület, de a D3 (kolekalciferol), mely a csukamájolajban (is) található, sokkal hatékonyabb, mint a ritkán növényekben is (gabonában) előforduló D2 (ergokalciferol).
A D-vitamin a bőr alatti zsírszövetben a nap (vagy szolárium) ibolyántúli sugarainak hatására képződik, ahol a koleszterin mellett jelen van vitaminunk provitaminja is, a 7-dehidrokoleszterin. A nap (napozás) tehát elengedhetetlen feltétele a kalciferol képződésének, s ennek étrendi pótlására esetleg télen, illetve hosszasan zárt helyiségben vagy nyakig felöltözve élőknek (pl. apácáknak) van szükségük. Egyébként elegendő napi 15–20 perces napfény, és ez annál eredményesebb, minél nagyobb testfelületünk szabad. Tudnunk kell azonban, hogy a "túladagolás" ártalmas. Ha az ajánlott napi adag, azaz 5–10 mikrogramm többszörösét (100–250-szeresét) juttatjuk szervezetünkbe, ez fölös kalciumlerakódáshoz (vesekő, érelmeszesedés stb.) vezet. A 60 éven felülieknél azonos idő alatt mintegy negyede a kalciferolképződés, tehát például tovább kell napozniuk.
A kalciferolt az ételből az epesók vonják ki, és a vér szállítja a raktározó májba. Elősegíti a kalcium és a foszfor felszívódását, a gyermekkori csontképződést, akadályozza a felnőttkori csontlágyulást, csontgyulladást, csontritkulást. Az A- és a C-vitamin együttes jelenlétével megóv a náthától, a reumás ízületi betegségektől, a szklerózis multiplextől, jelentős a rák elleni védelemben is.
Kalciferolban leggazdagabb élelmeink: kecsketej (250 mikrogramm/100 g-ban), csukamájolaj (két kávéskanálnyiban 242), anyatej (60), kaviár (5,9), lazac (12), olajos szardínia (9), máj (1–3), margarin (3), tehéntej (3), tojássárgája (1), vaj (0,5). Gyümölcsben, lisztneműben nincs, vagy nem számba vehető (kivétel a gomba).
