Nemrég a Sorsjáték című darabot láttam Kolozsvárott az Ecsetgyárban a Váróteremprojekt alternatív színházműhely előadásában. Különleges élményben volt részem: a közönség egyenrangú szereplője a darabnak.
Nem véletlen, hogy Sorsjáték az előadás címe, hiszen minden akkor és ott dől el. A közérthetőség kedvéért: az előadás improvizációs gyakorlatok sorozata, a darab időtartama megközelítőleg egy óra, és egy gyakorlat általában három és öt perc között játszódik le. Minden kis gyakorlatnak kisorsolják a témáját, a szereplőit, a szövegét, a cselekvéseit, és azt, hogy milyen tárgyakat kell felhasználni. A közönség dobókocka segítségével határozza meg a szereplők számát, pénzfeldobással a szöveget, illetve az egyik szereplő egy szerencsekereket forgat meg, hogy kiderüljön, milyen eszközök lesznek a következő gyakorlatban.
A szereplőknek hihetetlen a kreativitásuk, a helyzetfelismerésük, látszik, hogy összeszokott társaság. Csodálatos volt látni, hogy mennyire tudnak figyelni egymásra, és annak ellenére, hogy lehetetlen ezt a darabot elpróbálni, mert több millió variáció létezik a kellékek, szereplők, szöveg függvényében, ők mégis minden szituációból kihoztak valami nagyszerűt, mindegyiknek jól meghatározott üzenete volt.
Meglepő, hogy a hétköznapi "szia, hogy vagy?" mennyiféleképpen feldolgozható, hogy az akarat, a lét, a szégyen témakörökben is nyerhet értelmet, ha megfelelően használjuk.
Szívesen megnézném újra, de nem lehet, mert minden előadás más...
Dáncsuj Annamária
