A meccs – 3:0 a színpad javára

2011. április 2., szombat, Kovakő - diákmelléklet

A kézdivásárhelyi színházban nemrég mutatták be Egressy Zoltán Sóska, sült krumpli, avagy A meccs című darabját Csáki Csilla rendezésében. Egressy 1967-ben született kortárs magyar író, költő, drámaíró. Bevallom, ez idáig nem hallottam sem róla, sem az 1998-ban született darabról.

Iochom István felvétele

Elvárások nélkül, bővebb előzetes "pletykák" hiányában ültem be a nézőtérre, ami viszonylag ritkán történik meg. Általában már valamilyen korábban kialakult véleménnyel van szerencsém elindulni az előadásokra, valaki mindig megkommentálja előtte. Ez most másként történt. Egy teljes hétig betegen, elzárva a külvilágtól feküdtem itthon, és naiv nézőként foglaltam el helyemet a színházban. Csáki Csillától tavaly már láthattam egy darabot, a Don Quijotét, ami ugyancsak háromszínészes produkció. Talán annak az előadásnak a színvonala az egyetlen viszonyítási pont, mely eszembe ötlött akkor.
A kezdést várva a díszletet vizsgálgattam, és igen pozitív impulzust adott. Viszonylag egyszerű szobabelső, illetve öltözőbelső, padokkal, kis asztallal, tükörrel és ajtókkal. Egy hagyományos díszlet itt meg is áll, azonban e tér perspektivikusan épült fel, a padló emelkedett és a sarok felé szűkült. A torzított és a távolodás hatását keltő színhely zártsága egy belső, időtlen térben helyezte el a darabot. A tény, hogy a színpad csupán egy szoba sarkát jelenítette meg, a nézőteret is bevonta a játékba, olyan érzést keltett, mintha mindnyájan az öltözőben ülnénk, és teljesen természetes lenne bepillantani a kulisszák mögé. A címbeli meccs szó magára a konkrét játékra utal, hihetnők első hallásra, de ez egyáltalán nem így van. A szobán kívül zajló mérkőzés csupán az események elindítója, a fókusz áthelyeződik egy olyan háttértörténetre, melyről a mindennapok során nem szereznénk tudomást, éppen elszigeteltsége miatt.
Megjelenik három teljesen különböző karakter, Szappan (Dukász Péter), az idős és partjelzővé lefokozott egykori sportbíró, Művész (Veres Előd), a meg nem értett ember, és Szomorúszájú (Lung László Zsolt), az előbbi kettő által elítélt bíró. Neveiknek kezdetben nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, de a cselekménybe bonyolódva besorolja őket egy bizonyos pozícióba, megfejtést ad viselkedésükre, általánosítja jellemüket. Eb­ben, az egész teremre kiterjedő "katlanban" forrnak az elfojtott érzelmek és indulatok. Titkos lelkivilágok nyilvánulnak meg, már-már archetipikus viselkedésformák leképezéseit látjuk, ami a mindenkori társadalmi viszonyok közti feszültséget szimbolizálja. A külvilág számára rejtetten zajlik a meccs, mindenki egyéni és sajátos meccse, melyet a másik hátráltatásával igyekszik megnyerni. A sikert rossz helyen, nem az együttes előrehaladásában, hanem az egymás elleni szövetkezésben, marakodásban és piszkálódásban keresik.
Az előadásban átvitt jelentéssel rendelkező tárgyak segíthetnek a megértésben. Így például a büszke és hiú bíró napszemüvegben érkezik, és fekete kontaktlencsét hord, mely gátolja abban, hogy észrevegye a másik két ember valódi érzéseit. A darab tetőpontján előkerül a sötétített lencse nélküli szemüveg, és ekkor már a néző is tisztán látja a dolgokat... Végül a szereplők levetkőzve átlényegülnek, mintegy meggyónják bűneiket, és elmennek zuhanyozni, a víz megtisztítja őket. De nem csak őket, egy vizes stuszni révén a gyanútlan közönség arcára is kerül egy-két csepp...
A darab végén felmerül jó néhány kérdés. Nem tudjuk meg a szereplők további sorsát, a bonyodalom kinti világban bekövetkezett hatásáról nem tudunk, csupán három személy lelkének egy este alatt végbemenő rezdüléseit, világképüket ismerjük meg. Egy pillanatkép, mely időtlen és örök érvényű.
Fantasztikus előadást láttam. Fentebbi beszámolómból talán éppen a legfontosabb részlet maradt ki: a humor. "Tragikomédia két részben." És valóban. Az általam leírt "komoly dolgokat" nagymértékben a komikum eszközeivel mutatja be. Nevetünk, és arcunkra fagy a mosoly, majd újra nevetünk. Egy kellőképpen modern, mai színdarab és rendezés. Élvezhető annak ellenére, hogy nem akciódús, és több helyszínen játszódó történet. Még sok ilyet, kézdivásárhelyi színház!

Ugron Nóri

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint bejut-e a felsőházi rájátszásba a Sepsi OSK?







eredmények
szavazatok száma 2
szavazógép
2011-04-02: Kovakő - diákmelléklet - :

Extrém sportok – a város mostohagyermekei

A parkban, az utcákon, a játszótereken, a városon belül és kívül egyaránt nap mint nap lelkes fiatalokat látunk. Vannak, akik biciklivel próbálkoznak, esetleg gördeszkával, de olyanok is akadnak, akik görkorcsolyával képviselik a sepsiszentgyörgyi társadalom számára még mindig megbotránkoztatónak tekintett extrém sportokat.
2011-04-02: Kovakő - diákmelléklet - :

Sorsjáték – amikor minden előadás más

Nemrég a Sorsjáték című darabot láttam Kolozsvárott az Ecsetgyárban a Váróteremprojekt alternatív színházműhely előadásában. Különleges élményben volt részem: a közönség egyenrangú szereplője a darabnak.