Az Erdélyi Gubernium nem kért útlevelet a határállomásokon azoktól a mesterlegényektől, akiket a céhek köteleztek arra, hogy mesterségüket legalább egy évig más városban folytassák, a szakmát minél jobban kitanulják, gyakorolják, amikor a Német Birodalom területére, Moldovába és Havasalföldre utaztak.
A céhtől kapott szabadulólevelükkel igazolták magukat egészen 1812-ig, amikor kötelezték őket, hogy útlevelet váltsanak, ha más országban akarják a kötelező vándorévet eltölteni... Háromszék administrátorának 7798-as Főkormányszéki rendeletét és szigorú utasítását alább ismertetem:
,,Tapasztaltatván, hogy az Ő Felsége Örökös Német Birodalmaiban mesterséget tanulni, s avégett ezen Nagy Fejedelemségből kimenő mester legények a szél helyeken lévő harmincadoknál csak a céhtől nyert szabadság leveliket szokták elő mutatni. Ő Felsége az idén augusztus 28-án költ királyi decrétuma által méltóztatott kegyelmesen parancsolni, hogy az 1796 esztendőben február 3-án 570 szám alatt innen közönségessé tétetett azon tilalom, hogy egy mester legény ezen hazából Oláh országba és Moldovába mestersége gyakorlása végett a Gubernium és az hazában lévő Fő Hadivezérség passuálisa nélkül ne legyen szabad bé menni. Továbbá is maga erejében megtartatván, akik a Német Örökös Birodalomban ezen tartományból a mesterségük gyarapítására nézve kívánkoznak utazni, azok kötelesek legyenek a székbeli harmincadoknál a céhtől kapott levelek mellett a megyebéli tisztektől nyert passuális levelet is elő mutatni. Meghagyatik annak okáért ezennel kegyelmeteknek, hogy azon Ő Felsége határozását közönségessé, nevezetesen pedig az odavaló céheket a mesterlegények utasítására nézve oly hozzátétellel bizonyossá tenni el ne mulasszák, hogy minekelőtt a mesterlegények a nevezett Német Birodalomba az említett végre elutaznának, a helyiségbéli tisztségtől vagy magistrátustól maguk passuális levelüköt megszerezni igyekezzenek.
Kolozsvár 28 szeptember 1812 Bánffi."
Sepsiszentgyörgyön 1812-ben csak a csizmadiák céhe működött. Az inasságból felszabadult mesterlegények a kötelező egyéves vándorlásukat a közeli városokban töltötték. A Sepsiszentgyörgyi Csizmadia Céhbe viszont Miskolcról több mesterlegény érkezik, többek között Uretzki Mátyás, aki életét városunkban élte le, és a céh vezetői közé tartozott sok éven át. Az 1820-as évektől számos szabó és tímár, valamint egy aranyműves is érkezik Miskolcról. A két város céhei örökös kapcsolatot tartottak, és Szentgyörgyről is sok mesterember a mestervizsgáját Miskolcon tette le. Ezek az adatok a céhek jegyzőkönyvében fellelhetőek. A passuális levél útlevelet jelentett a régi megnevezés szerint.
