De ni csak a szemétdombon
még egy kakas fenn terem:
– Kukkurigó! – kiáltozza
Kendermagos Kelemen.
S addig-addig kiabálnak,
nyújtóznak a magosba,
míg a messzi láthatáron
fel nem kél a napocska.

– Én költöttem fel a napot,
én vagyok a trombitás! –
így dicsekszik Kelemennek
Sárgalábú Tóbiás.
– Nem igaz, mert én költöttem,
ne hazudj, te szemtelen! –
így förmed rá Tóbiásra
Kendermagos Kelemen.
Lesz is ebből csetepaté,
veszekedés, ordítás:
csípi, tépi, nyúzza egymást
Kelemen és Tóbiás.
Sose fognak megbékülni,
tartják a nagy haragot,
s nem tudják még máig sem, hogy
ki költi fel a napot.