Mindig csak elnyomott és elnyomó,
kis különbség a módszerek között
és árnyalatok kockaforduláskor,
s meztelen önzés mindenek mögött?
Egyéni önzés és családi önzés,
és ezerféle színű nemzeti-
hát nem lehet e korhadó világot
testvér-színekkel ékesíteni?
A kocka fordul, és aki alul volt:
hegylábánál, hegytetőre kerül,
s amit magának nem kívánt,
a mással folytatja, vagyis hogy kezdi elül.
Hát így kell mindig lennie:
az egyik alul, s a másik felül?
Ölni, vagy halni: ez a nagy parancs,
és szép egymás-mellettiség soha?
Fúljon hát önvérébe a világ végképp,
ha sorsunk ilyen mostoha!
A pusztaság embert többé ne lásson,
és hegy se legyen ezen a világon,
mivel hogysem csillaggal társalogna,
súlyával a kis halmot nyomorítja.
Isten maradjon egyes-egyedül,
kiben nincs többé rab és hódító,
és nincsen többé alul és felül!