A később inkriminált írás egy muris nagyajtai színházi kiszállási történet felidézésével indított, majd ugyancsak valós állításokra alapozva, az akkori romániai kulturális állapotok megjelenítésénél kötött ki. Történt ugyanis, hogy egy tél végi nagyajtai színházi fellépésre nem kerülhetett sor, mert a kultúrotthon épületének kéménye eldugult, s nézőteret, színpadot szúrós szagú, szemet csípő és könnyeket facsaró sűrű füstfelhő lepett el. A történet azt is jelezte, hogy egy nagy­község magas szintű politikai és kulturális vezetésének milyen művészeti témákat kell kezelnie. Folytatásként a csattanót arra hegyeztem ki, hogy mindez a már tavaszba hajló tél végén történt, az után, hogy egész télen át csodálatos eredményekről, magas szintű kulturális-nevelő tevékenységről röpködtek hírek a községekből a megyéhez, és onnan a központi szervekhez. A színházi előadást tehát a csókák kifüstölték.
A csókás-füstös történet nem is sejtett (po­litikai) magasságokba reptette a román felszabadítási ünnep méltósága mögül elősejlő valóságot a hazai kulturális élet állapotáról. 1990 után Vincze Gábor, a hódmezővásárhelyi terror házának történész kutatója jóvoltából másolatban hozzájutottam a Magyar Népköztársaság Nagykövetségének 1985. január 4-én keltezett, Nemzetpolitikai értesülések tárgyú jelentéséhez. Ebből idézek:
"Továbbra is napirenden szerepel a sepsiszentgyörgyi színház román tagozatának létrehozása. Először a színház vezetőit arra kívánták kényszeríteni, hogy a város – Kovászna megye – lakosságának megváltozott összetétele miatt a társulat évente két darabot adjon elő román nyelven. A színház vezetői ezt a tervet a megfelelő román nyelvtudás hiányára hivatkozva elutasították. Ekkor utasítást kaptak, hogy írásban kérvényezzék a magyar tagozat mellett a román tagozat létrehozását, mégpedig 1985. január 1-jei határidővel. Ezzel egy időben közölték, hogy semmilyen magyarországi művet nem mutathatnak be, s továbbra sem engedélyezik a színház elkészült darabjainak bemutatását. Megfontoltan készítik elő Sylvester Lajos színházigazgató eltávolítását is. A Hét egyik augusztusi száma leközölte Sylvester "Varjak a kéményben" c. írását. (Csókák a kéményben, S. L.), amely ironikus formában a falusi kultúrházak gyenge állapotát, rossz fűtését bírálja. A Film Színház Muzsika c. lap augusztus 23-a körüli száma, amely 6 oldalas romániai körképet adott, újraközölte Sylvester Lajos írását, anélkül, hogy utalt volna korábbi megjelenési helyére. Az ügyben a megyei állambiztonsági szervek vizsgálatot indítottak, azzal vádolják Sylvestert, hogy a cikket kicsempészte az országból..."
Bukarestből, a Párt Központi Bizottsá­gá­nak káderosztályáról valami főember, Mi­hoc elvtárs szállt ki Sepsiszentgyörgyre. A propagandatitkár és az ilyen nevű osztály főnökének jelenlétében "feddtek meg" engem, Mihoc elvtárs agresszíven fenyegetett a román hazát befeketítő – denigrarea patriei – írás külföldre csempészése miatt. Az ideológiai titkár a történteket summázva ekkor jelentette ki, hogy a továbbiakban ő nem tud velem dolgozni. A döntés világos volt: kirúgnak. A támadásra tehát – úgy sincs veszíteni valóm alapon – ironikus ellentámadással válaszoltam: engem eltakaríthatnak az útjukból, de nem a Film Színház Muzsikában közölt írás miatt. A cikk ugyanis megjelent a Bukarestben kiadott A Hét című hetilapban. Szóval akkor – ideiglenesen – csatát nyertem.
De még abban az évben útilaput kötöttek a talpamra, és a sors iróniája, hogy újságírói kvalitásaim mintegy "elismeréseként" kineveztek a Megyei Tükör laphoz, de azt megtiltották, hogy a kulturális és művészeti életről írjak. Tulajdonképpen úgy is felfoghatnám a dolgot, hogy engem a nagyajtai csókák reptettek az újságírói státus magasába.