Kézdiszentkereszten a XX. század elején a Laub fivéreknek, Edének (1889–1942) és Lajosnak (1896–1958) köszönhetően vert gyökeret a kőfaragás, amit napjainkban az Albert, Fekete, Papp és Varga család folytat.
A településen szépen megmunkált kőkapulábak, út menti keresztek és más, kőből faragott tárgyak, sírkövek a helybeli kőfaragás beszédes emlékei. A kézdiszentkereszti mesterek általában csak polyáni követ használnak, mely a perkőivel ellentétben állítólag jobban bírja a hideg időjárás viszontagságait. A Laub-bányaként ismert helyről kifejtett kőből készültek a falu emlékművei is, a világháborús obeliszk, a borvízcsorgó, a községháza és az iskola kőkapuja, a község bejáratánál látható helységtábla és sok más egyéb.
Az obeliszken kívül legtöbbjüket Papp Sándor és családja faragta. Több nemzedékük foglalkozott kőfaragással. A dédapa, Papp Károly Olaszországban tanulta a mesterséget. Kézdiszentkereszten a mai napig is taljánokként emlegetik a Papp családot. Papp Károly Olaszországból hazatérve előbb Kézdiszentléleken telepedett le hat gyermekével, Papp Sándor nagyapja (aki többek között a kézdivásárhelyi Vigadó építésében is részt vett) Kézdiszentkeresztre költözött huszonkét gyermekével együtt. A jelenlegi mester, id. Papp Sándor – akárcsak a dédapa után a család összes tagja –, mihelyt a kalapácsot fel bírta emelni, megkezdte a mesterség elsajátítását. Elmondása szerint tizenkét éves kora óta dolgozik, és arra a legbüszkébb, hogy a fiai is a nyomdokaiba léptek, együtt keresik meg nehéz munkával a mindennapit. Megrendelésük akad bőven, hiszen mindenki elégedett a kezükből kikerült munkákkal. A sokáig elásott, a Hősök emlékműve mellé 2005-ben visszaállított zászlótartót id. Papp Sándor restaurálta.
