Ahogy a régi latin közmondás is tartja: Navigare necesse est. Ha jó, ha nem jó: hajózni kell. A sivatag hajója a teve. A levegő hajója a léghajó vagy a repülőgép. A szárazföld hajókonvoja a vonat, hajója az autóbusz. És a szárazföld motorcsónakja a személygépkocsi. Hogy a lélekvesztő motorkerékpárt ne is említsük.
A közlekedgetésről régi történetek jutnak eszembe. Elmesélek kettőt ezek közül, hátha van, aki nem ismeri.
A málnási sorompót leeresztették, minden jármű áll. A sorompó előtt közvetlenül egy Mobra motorkerékpár, amit régen mindközönségesen mindenki kecske néven ismert; ötven köbcentis, seggbosszantó kétkerekű volt. Annak volt egy csomagtartója, amelyben a tulajdonos kevés friss füvet vitt. Mögötte egy ló állt szekér elé fogva. A lovacska odakapott az előtte levő csomagtartóban levő takarmányhoz, mire a motorbicikli vezetője hátranyúlt, és megfenyítette a lovat. Az ijedtében kezdett curukkolni, szekerestül. A szekér tulajdonosa hó!-zott, de a szekérből kiálló rúd betörte az utána álló autó lámpáját. Lett erre nagy ribillió. A sofőr kiugrott a kocsiból. Mindenki egyszerre beszélt. A sorompó mellett egy bácsika kecskét legeltetett, pórázon. Látta, hogy mi történt, és önként jelentkezett tanúnak. Kecskéje kötőfékét feldobta a sorompó végére, és osztotta az igazságot. Ő mindent látott, és igazságot akart tenni. A színtiszta igazat mondta, úgy, ahogy történt. Időközben elment a vonat, és amikor befejezte mondandóját, kezdte keresni a kecskéjét. A kecske nem volt sehol. Illetve ott volt a felemelt sorompó végén, kötőfékétől fogva felakasztva.
A tanulság az, hogy nem mindig éri meg igazságot osztogatni.
A másik történet arról szól, ami közismert: ha az ember iszik, akkor ne vezessen.
Történt volt, hogy ismerősöm szorult helyzetbe került. Elment egy féldecire a haverokkal. A helyzet odáig fajult, hogy a haverok azzal kezdték szívatni: nem vagy ember, ha nem iszol velünk. És ilyenkor az embernek be kell bizonyítania, hogy ő mégiscsak ember. Néhány pohár után tudta, nem lesz jó vége, ha még megiszik valamit, és kocsija a kocsma előtt marad. Ezért elvitte onnan. De nem akarta hazavinni, hanem kissé bódultan és félve köztes megoldást választott, találván egy jó, védett helyet neki. Aztán visszament ünnepelni. Filmszakadás az emlékezetben, földindulás a talpa alatt. Történt, ami történt. Feledte a tegnapi napot. Reggel otthon ébredt. Néz ki az ablakon, a megszokott helyén nincs a kocsi. Néz jobbra, néz balra, az autó sehol. Ellopták! – villan át agyán. Nincs mit tenni, rögtön jelenteni kell. És lőn.
– Száztizenkettő? Ellopták a kocsimat!
– Tessék bejönni, nyilatkozatot írni, mondták a rendőrök.
És ment, és írta. Irtó kellemetlen volt.
– Hogyan történt az eset?
– A Sugásnál még megvolt. De otthon már nem.
Hercehurca. Kocsi nincs. Felhívja telefonon barátját, és panaszolja neki:
– Képzeld el, ellopták a kocsimat!
Mire a haver:
– Hát nem nálam, a kapu előtt hagytad, és szóltál, hogy itt hagyod, mert nem akarod, hogy esetleg az asszony meglássa, hogy hazavitted, és iszkolsz el ismét otthonról?
