A tudomány a kohéziót az atomok és a molekulák amolyan összetartó erőjeként emlegeti. Létezik azonban területi kohézió is, például egy faluközösségen belül, ha akad, ki működtetni óhajtja, s ez esetben a faluközösség megmaradását szolgálja, hírét viszi a világban. Nincs olyan faluja Háromszéknek, ahová évente többször ne jutna el lapunk, ám olyan összetartást, egészséges közösségi szellemet, mint Kisborosnyón, ritkán tapasztalni. Ez az erő különösebb külső segítség és égből pottyanó manna nélkül is él ebben a faluban.
Lelkészt várnak a faluba
Szívesen nyilatkozik itt bárki. Nem a szokásos panaszokkal kezdik, megelégednek azzal, amit a Fennvaló adott. Büszkék arra, amit ez a falu mindenkor fel tudott mutatni. Nem kérkednek vele, de tudják: széles e tájon itt az egyetlen olyan székely-magyar történelmi emlékpark, ahol még a nándorfehérvári ütközetre is faragott kopja emlékeztet!
– Az emlékpark amolyan gondnokféléje vagyok – mondta büszkén Fésüs Márta. – Ha valami gondunk-bajunk akad, elmegyünk Damó tanítóékhoz, segítenek rajtunk, a fél falut ők tanították, tiszteljük őket. Sokat tesznek falunkért.
– A Kisborosnyóhoz tartozó kispatakiaknak sem nagy a távolság, ha valamilyen rendezvényt szerveznek, lemegyünk Borosnyóra – fűzte hozzá Handra Ilonka. – Amikor láttuk, milyen nehéz egy-egy kopjafát kifaragni, biztattuk a férfinépet, próbáljátok meg ti is, áldozzatok egy kis időt a parkra.
Bartha Árpád: A román esküszövegre magyarul mondtam az igent!
Bartha Árpádtól, az RMDSZ színeiben frissen megválasztott egyik falufelelőstől, a pillanatnyilag állandó pap nélküli református eklézsia gondnokától soha nem tudtak olyat kérni, amire ne igennel válaszolt volna. Az új nagyborosnyói polgármestertől, Lőrincz Kálmántól segítséget várnak, hogy felpártolja falujukat.
– Tudom, mire céloznak – mondta Lőrincz Kálmán. – A választások idején megígértük a cigánytelep lakóinak, hogy elvezetjük oda is a villanyáramot. Természetesen meg is tettük, kicseréltük a közvilágítást szolgáló égőket is. Éppen ma intéztük, hogy tölgyfát bélyegezzenek a községi erdőben, mert kérte a falu, hogy újítsuk meg a Felszegi hidat az emlékpark előtt. Egy másik utca lakói is hasonló segítséget kértek. Adunk anyagot, és a lakók kalákában felépítik, mert ez egy kisebb híd. Felújítjuk egyúttal a kispataki alsó hidat, és gondunk lesz a bekötőútra is. Sikeresen pályáztunk a helyi kultúrotthon tatarozására. Javítjuk a tetőzetet, új színpadot és illemhelyet fogunk építeni, kavicsot hordunk az épület elé és az egyik utcai közkúthoz, ahol esőben nagy a sár. Értékeljük a Nyíres Lokálpatrióta Kör tevékenységét, számíthatnak támogatásunkra. Ha rendezzük majd a kultúrotthont, érdekes rendezvények színhelye lesz, hisz igénylik ezt Kisborosnyón, miként az is jó volna, ha egy fiatal átvenné a művelődési munka irányítását.
A háromszáz lelket meghaladó kisborosnyói egyházban eléggé sűrűn váltogatták egymást a lelkészek, pedig holland segítséggel új papi lakás épült, a régit felújították és korszerűsítették, abban van az imaterem. A templom főjavításán is túl vannak. A harangtornyot tatarozták, a templomépületet is csak meszelni kellene. Jelenleg Bartos Károly papolci lelkipásztor szolgál be Kisborosnyóra.
– Pályázatot is hirdettünk – tájékoztatott a gondnok –, de senki nem jelentkezett. Szőcs László esperes úr is biztatott, kerül majd ide is lelkész. Tavaly nem végzett teológus Kolozsváron, hátha az őszi végzettekből nekünk is jut egy ügyes és jól felkészült pap. Mi megbecsüljük a lelkészeket. 14,7 hektár az egyházi csereerdőnk Kispatakban, a földeket kaszálóként használják haszonbérben. Sajnos, csak öt hektárról kaptunk birtoklevelet. 7,3 hektárt most sikerült nagy nehezen visszaszereznünk a szomszédos Nagypataktól. Bérbe is vették azonnal az ottani tehéntartó gazdák. Birtoklevelünk még nincs róla, de telekkönyveztettük. Még volna vagy hat hektár, amelyet nem adtak még vissza, de élni fogunk az új polgármester ígéretével.
Kisborosnyón nem könnyű az élet. Minden családnak meg kellett teremtenie a megélhetéshez szükséges feltételeket. Nem titok, hogy a szomszédos nagypatakiak (egyébként Nagypatak valamikor Kisborosnyó része volt) egyre jobban terjeszkednek. Folyamatosan felvásárolják a kisborosnyóiak földjeit. Egyfajta jövedelemforrás Kisborosnyón a közbirtokossági erdő. A vezetőtanácsba két nagypatakit is be kellett választani. Bekopogtattunk Nagy Sándorhoz, aki pénztárosként a közbirtokosság vezetőtanácsának tagja, az MPP színeiben önkormányzati képviselő. Éppen a közgyűlésükre sietett.
Nagy Sándor: Nekünk kincs az erdő!
– Négyszáznégy hektárra rúg a közös erdőbirtok – mondta. – Folyik a kivágható fák bélyegzése. 341 köbméter tűzifát kell kitermelnünk a tagok számára, de olyan drágán dolgoznak, hogy árverést kell kiírnunk. Üzemtervünk is érvényes még két évig. A múlt évben minden tag kapott hektáronként egy köbméter fenyőt és egy méter tűzifát. Jól fogott a fenyő, mert Nagypatakon lehet deszkát vágatni és kijavítgatni a kerítéseket. Pénzzé tettünk 710 köbméter fenyőfát, amit már kitermeltünk. Amennyire lehet, támogatjuk a helyi közösségeket is. Bepótolunk az önrészbe, amit a nagyborosnyói önkormányzatnak kell kitennie a helyi kultúrotthon tatarozására. Hat hektár erdőrész az iskoláé a birtokosságban. A nagypataki polgármester azt kérte, hogy osszuk ketté. Inkább támogattuk tűzifával az ottani iskolát, ilyen kevés erdőt nem érdemes elosztani.
Miért Nyíres?
Nyelvészek szerint a borozno ősi szláv nyelven nyírfát, nyírest jelent. Nos, ez a népesség olyan 300 évig élhetett a mi vidékünkön, és több mint bizonyos, hogy szaporán irtotta a közeli erdőket, mert bármilyen volt az élet, a Nemere akkor is fújt télen. A kivágott erdők utáni sarjerdők jellegzetes fája a fehér törzsű nyír, a nyár, kedvelhette a Nagypatak körüli, akkoron mocsaras-nedves területeket is, melyeket a letelepedett magyarság aztán kitakarított, hogy kaszálókká, legelőkké alakítsa.
Damó Gyula: Ötletekből nincs hiány!
– Hangsúlyozom, hogy a helybeli székely-magyar történelmi emlékparkban minden székely kalákával valósult meg, amihez semmi más nem kellett, csak meggyőző munka, személyes kapcsolatok – jegyeztük Damó Gyula szavait. – A nyáron négy faragott emlékkopjával gazdagodtunk: kettőt a kisbaconi nemzetközi gyermektábor tagjai avattak fel, kettőt pedig az 1952-ben végzett mikós vén diákok.
A szükség vitte rá a kisborosnyói lokálpatriótákat, hogy már többen is megkóstolták a faragás örömét. Több férfiember tud már kopját faragni: Antal Ernő, Ráduly Imre, Ráduly István, Pap Lajos, Albert Sándor. Bartha Árpád például most készít egy kisebb méretű székely kaput a helybeli temető bejáratához. Természetes sziklatömböt állítanak majd mellé. Tudatában vannak a kisborosnyóiak, hogy a temető is emlékhely, azzá teszik a jeles személyiségek, akik ott alusszák örök álmukat.
– Tervezzük még négy emlékkopja felállítását – folyatta Damó tanító –: Márton Áron katolikus és Dávid Ferenc unitárius mártírpüspök emlékére, a harmadik a falu jeles szülöttjére, Nagy Károly református püspökre, a negyedik pedig a nagy reformátorra, Kálvinra fog emlékeztetni. Szívesen vennénk, ha akadna háromszéki faragómester, akinek munkája még nem szerepel a parkunkban, és támogatna, esetleg vállalkozó vagy olyan cég, amely pénzbeli felajánlást is tenne a kopjákra elhelyezendő rézplakett elkészítésére. Sajnos, Kisborosnyónak nincs alapítványa, szinte hihetetlen, de eddig még testvértelepülésként sem választott ki minket senki... Ebben az évben tovább akarjuk rendezni és szépíteni az emlékparkot. Lassan a nemzetközi elismerés is megérkezik. Vendégünk volt már Jeszenszky Géza, az ismert budapesti történész, egyetemi tanár, Rodostó polgármestere, az ottani Rákóczi Múzeum igazgatója. Azt azonban felette sajnálom, hogy a Kovászna megyei történelem szakos tanárok nem hozták ide tanítványaikat nyílt történelemórára.
Az élő anekdotakincs
Bár évtizedekig a Küküllő vidéki Bethlenszentmiklós református lelkésze volt, a kisborosnyói származású Veress Sándor tiszteletes percig sem felejtette szülőfaluját és a Székely Mikó Kollégiumot. Gyökerei a híres dálnoki nemes Veress családhoz vezetnek, néhai Veress István – egyik felmenője – onnan telepedett a festői Kispatakra. Az öreg Veress álomszép ökröket nevelt – mesélte a tiszteletes –, olyanokat, amilyeneket ritkán lehetett látni a vidéken. Tiszta és fényes volt a jószágok szőrzete, patakvízben feresztette! Jött a az akkori dúló: mennyiért ad egy pár ökröt? – Két hektár szántóföldért – felelte –, olyan állatot választhat, amilyent a lelke szeret, de én is azt a két parcella jó földet választom, amilyen nekem fog tetszeni! Így lehetett szaporítani annak idején a mindennél nagyobb kincset, a földvagyont!
.jpg)
T. Veress Sándor: Várj, ezt még mondjam el!
Veress Sándor idős édesanyjához jött látogatóba. Testvéröccse, Kálmán és édesanyjuk is a tájhoz, a bennvalóhoz, Kisborosnyóhoz simuló emlékeikből élnek. Debreczi Klára tanító nénijéről mesélt, Belle Béla hét nyelvet beszélő tanító bácsijáról, helybeli felekezeti iskolai emlékeiről. Kár, de nem késő, hogy még nem kerültek papírra Rácz Gábor kollégiumi igazgatójához, Harkó József földrajztanárához, későbbi levelezőtársához, Salamon Sándorhoz, Czegő Zoltánhoz, a Pásztoriakhoz kapcsolódó anekdotaszerű élményei, minitörténetei. Példáért nem kell messzire mennie, hiszen az emlékíró Bethlen Miklós szülőfalujának volt lelkipásztora, aki érdekfeszítően számolt be háromszéki, zabolai élményeiről.
Kisborosnyó monográfiáját még senki nem írta meg, pedig adatokban és eseményekben gazdag a históriája. A faluhoz és egyházához tartozik a Borz-váráról híres Kispatak is.
