Az utóbbi időben megjelent gazdasági elemzésekből kiderült, hogy ismét a legjobb úton haladunk. Nem egészen értem, hogy milyen irányba, de nem is ez a lényeg. Ha annyi okos mondja, akkor valószínűleg jófelé. Már a tavalyi év utolsó negyedében 0,1 százalékos gazdasági növekedést értünk el. És ez nem semmi! Egy kicsivel több a semminél. És a jóslatok is jók. No nem éppen minden megyére, de sok vidékre. Háromszékre nem, de például Brassó, Szeben vagy Kolozs megyére igen.
Ha a gazdaság még nem is dübörög, csak mocorog, az infláció, az vágtat. A márciusi adatok szerint évi nyolc százalékkal. Az árak szépen emelkednek. Mivel a pityóka ára nagyobb lett, mint a narancsé, ezért biztos vagyok benne, hogy a szakértők azt fogják javasolni, hogy jövőre ne termesszünk narancsot. Viszont nagy az esély arra, hogy az üzemanyagok ára tovább fog nőni. Ezért próbálkozhatunk kútfúrással, hátha véletlenül olaj fog feltörni, és akkor meg vagyunk élve. Bár azt nem nagyon érti senki, hogy nálunk miért drágább a benzin, mint egynémely olyan EU-s országban, amelyiknek egyáltalán nincs kőolaja. Ráadásul gyengül a dollár és az euró is a lejhez képest.
A fő, hogy további jó üzleteknek nézünk elébe az energiaszektorban. Itt van például az OMV–Petrom cég, amelynek állami részesedése 9,84 százalék. És ezért akár tíz százalékával is többet kaphatunk, mint 2004-ben az egész Petrom-csomagért. Aztán arra biztat a Nemzetközi Valutaalap, hogy adjuk el például a villanyáram-elosztó és -szállító cégeket is. Mi bajlódjunk az energia előállításával, aztán mások azt egész jó haszonnal fogják továbbadni. Érdekes, hogy a 170 veszteséges állami cég megvásárlásáért senki nem veri le a kaput. Tartozásaik egyre nőnek. A vasút például 1,7 milliárdos adósságot halmozott fel a villanyszolgáltatóval szemben. Hogy ne jusson csődbe, ezt is ki kell fizetnie valakinek. Például nekünk. Az élvonalbeli állami cégek az összadósság 70 százalékával tartoznak. De aggodalomra nincs ok. Majd szépen, közösen megfizetünk érte. A lényeg az, hogy menjen a munka, mint a bolondoknál.
Szép eredmények születnek az exporttevékenységben. Itt nincs baj, mert a költségek nőnek (energia, szállítás, nyersanyagok stb.), viszont a fizetések nem. A lej is egyre erősebb lesz. Így az exportért egyre kevesebbet kapunk. A fontos, hogy egyre többet dolgozzunk egyre kevesebbért, mert akkor lesz külföldi megrendelésünk. Ettől fog jobban menni az országnak. A világon a legszorgalmasabbak a mexikóiak. Az eredmény: Mexikó gyorsan fejlődő gazdasága. Ők közel tíz órát dolgoznak, aminek felét fizetik nekik. A japánok jobban állnak, mert ők kilenc munkaóráért majdnem hat és félre kapnak bért. Harmadik helyen a portugálok 8 óra ötven perc munkával, amiből ötre kapnak fizetést. Bár Portugália nem jó példa, mert most éppen csődben van. Mi meg lábalunk ki a krízisből. Mivel ilyen jól állunk, ezért a valutaalap újabb 3,5 milliárd eurós kölcsönt folyósít.
Azt mondják, nem vagyunk eladósodva. No, majd el leszünk.
