Legutóbb az ismert kolozsvári politológus, Bakk Miklós illette bÃrálattal a román parlamentbe hat éve benyújtott, azóta ott egy szenátusi csonkÃtáson már átment, majd holtvágányon veszteglÅ‘, a képviselÅ‘ház elé máig nem került törvénytervezetet.
A jogszabálytervezet szerepel a mostani kormányprogramban, s bár esélyei hullámzóak, súlya jelentÅ‘s lehet. Az erdélyi magyar közélet nagy változásokon ment át e fél évtizednél hosszabb idÅ‘szak alatt, valóban ideje hát több okból is szövegét hozzáigazÃtani a mai igényekhez, mielÅ‘tt azt ismételten a törvényhozók elé bocsátják. A tervezet sok erénye mellett két alapvetÅ‘ hibáját okvetlenül kijavÃtandónak tartja Bakk Miklós. Egy korábbi Ãrásban ezek egyikét Rostás Szabolcs Ãgy összegezte a Krónikában:
"A tervezetben az áll, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezetei feladatkörük és illetékességük gyakorlása céljából kezdeményezhetik a Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsának létrehozását. Ezek jogi személyiséggel rendelkezÅ‘ önálló adminisztratÃv hatóságok, amelyek belsÅ‘ választás révén alakulnak meg. (...) Az RMDSZ politikai egyeduralomra törekvése e téren is megmutatkozik. A törvény értelmében ugyanis a kulturális autonómia gyakorlását illetÅ‘en az állam azt a nemzeti kisebbségi szervezetet tekinti reprezentatÃvnak, amelyik részt vett és mandátumot szerzett a parlamenti választásokon, ha pedig az illetÅ‘ kisebbség szervezetei közül egyik sem szerzett mandátumot, akkor azt, amelyik a legtöbb szavazatot szerezte."
Ezért állÃtja ma Bakk Miklóst azt, hogy e "belsÅ‘ választások" helyett a magyarországi, észt vagy szerbiai kisebbségi törvények garantálta megoldás lenne az erdélyi viszonyokra alkalmazható, azaz "egy közjogilag szabályozott, plurális választás alapján kell létrehozni ezeket az autonómiatanácsokat." Bakk tehát a plurálissá vált politikai paletta minden szereplÅ‘jét, sÅ‘t, a civil szervezeteket is bevonná a jelöltállÃtásba és a választásokba, a döntéshozó szervek megalakÃtásába. Másik korrekciós javaslata pedig úgy szól: egyetlen központi, a bukaresti kormány mellett működÅ‘ kulturális autonómiatanács helyett megyei, területi kultúrtanácsokra is szükség lenne, melyek számolni tudnának a regionális igények különbözÅ‘ségével, és hatékonyabban tudnák azokat kielégÃteni. Gondoljuk meg, mennyire eltérÅ‘ek a, mondjuk, szatmári vagy a székelyföldi lehetÅ‘ségek és elvárások e tekintetben!