Végrendeleti örökösödésről akkor beszélhetünk, ha az örökséget a végrendelkező akarata szerint szerzik meg az örökösök. A törvényes öröklés és a végrendeleti öröklés szimultán is létezhet. Ha a végrendelkező csak a vagyonának egy részéről döntött a végrendelettel, a többi részét a törvényes örökösödés rendelkezései szerint osztják el az arra jogosultaknak.

Ingyenes juttatás és köteles részes örökösök
Elméletileg mindenkinek jogában áll szabadon rendelkeznie saját javaival, azokat eladhatja, illetve ingyenesen – ajándékozással vagy végrendelettel – más személynek, személyeknek juttathatja.
Adásvételi szerződéssel akár az egész vagyonról lehet dönteni, és az eladónak ezt a döntését a hozzátartozóknak el kell fogadniuk, mert senki nem kötelezhető arra, hogy örökséget hagyjon maga után. Az ajándékozás és végrendelkezés esetén azonban más a helyzet, ugyanis a törvény korlátozásokat ír elő. Ezek az ajándékozóhoz, végrendelkezőhöz legközelebb álló törvényes örökösök – a leszármazók, a szülők és a túlélő házastárs – javát szolgálják, akiket a polgári törvénykönyv köteles részes örökösöknek nevez. A köteles részes örökösöknek joguk van követelni és megkapni az ajándékozó vagy végrendelkező halálakor vagyonának a törvény által meghatározott részét.
A testvérek és azok leszármazottai, a nagyszülők és a többi felmenő, a nagybácsik és nagynénik, valamint az öröklésre jogosult első unokatestvérek nem köteles részes örökösök, és nincs joguk megtámadni azt az ajándékozási szerződést vagy végrendeletet, amellyel az elhunyt a javairól bárkinek a javára döntött.

A köteles rész
Köteles rész a vagyonnak a törvény által meghatározott azon része, amelyet a leszármazók, a szülők vagy a túlélő házastárs követelhet, és meg is kaphat. A vagyonnak azt a részét, amely a köteles részt meghaladja, és amelyről egy személy ingyenes juttatással minden megszorítás nélkül dönthet, rendelkezésre álló résznek nevezi a törvény. A polgári törvénykönyv nem határozza meg a köteles rész százalékban kifejezett nagyságát, hanem azoknak a javaknak a terjedelmét szabályozza, amelyek a rendelkezésre álló részt képezik, és amelyről annak tulajdonosa saját akarata szerint rendelkezik.

A köteles rész nagysága
A köteles rész nagyságát, terjedelmét a polgári törvénykönyv és az 1944/319. számú törvény szabályozza.
A leszármazók köteles része az utódok számának függvényében változik:
– a hagyaték felét teszi ki, ha az örökhagyó után egyetlen gyermek maradt
– a hagyaték kétharmadát teszi ki, ha az örökhagyó után két gyermek maradt
– a hagyaték háromnegyedét teszi ki, ha az örökhagyó után három vagy több gyermek maradt.
A leszármazón a törvény nemcsak a gyerekeket, hanem az összes többi leszármazót – unokát, dédunokát – érti, a köteles rész nagyságát annak függvényében állapítják meg, hogy a leszármazók a saját nevükben vagy pedig a képviseleti jog alapján örökölnek.

A szülők köteles része
A szülők köteles része megegyezik a hagyaték felével, ha az elhalálozáskor mindkét szülő él, és annak egynegyede, ha csak az egyik szülő él, vagyis a szülők mindegyikének a köteles része a hagyaték egynegyede.

A túlélő házastárs köteles része
A túlélő házastárs köteles része fele annak, amit törvényesen örökölt volna, vagyis ha az elhunyt házastársa nem köt ajándékozási szerződést, illetve nem hagy végrendeletet.
Ha az elhunyt által kötött ajándékozási szerződéssel vagy végrendelettel megsértették az említett örökösök köteles részét, annak kiegészítése céljából az érintettek az ingyenes juttatások lecsökkentésére vonatkozó bírósági keresetet indíthatnak, vagyis kérhetik az ajándékozási vagy a végrendeleti juttatás csökkentését az elhunyt rendelkezésre álló vagyonrésze értékéig. Ha azonban nincsenek köteles részre jogosult örökösök, a végrendelet vagy ajándékozás érvényes, és a többi nem köteles részes örökösnek: a testvéreknek, a nagyszülőknek, a nagybácsinak és az első unokatestvérnek nincs joguk bírósági pert indítani az elhunyt ingyenes juttatásai (ajándékozási szerződés vagy végrendelet) ellen.