...konkrétan pedig az a legnagyobb hibája, hogy az országos kollektív munkaszerződések felszámolásával védtelenül hagyja azt a munkavállalót, aki mögött nem áll erős szakszervezet – nyilatkozta lapunknak Bong Vilmos, az Alfa Kartell szakszervezeti tömörülés megyei elnöke, aki szerint ismét fölösleges, kizárólag a nemzetközi nagytőke érdekeit szolgáló jogszabály született.
A tervezet ugyanúgy kikerülte a munkaadókból, szakszervezetekből és a kormány szakembereiből álló Or­szágos Egyeztető Tanácsot, mint nemrég a munkatörvénykönyvé – az eredmény pedig egy zavaros, több régi jogszabályból átgyúrt, de kilúgozott tartalmú zagyvalék, ami szembemegy az állam saját érdekeivel is. Hiszen jogállamban minden érdekelt fél elmondhatja a véleményét, megteheti javaslatait, és az egyeztetések nyomán kialakul valamiféle egyensúly, elfogadhatóvá válik a törvényes keret – ez azonban most hiányzik, ami társadalmi feszültségeket és konfliktusokat is okozhat, hiszen a román munkaerőpiac nagyon változó, és sok cégnél már a tervezet hallatán csökkentették a béreket.
Az országos szintű kollektív munkaszerződés azokat az alkalmazottakat is védte valamelyest, akiknek vállalati szinten nem volt kollektív munkaszerződésük – ők ezentúl fokozottan kiszolgáltatottá válnak. A szerdán lemondott munkaügyi miniszter azzal takarózik, hogy erős ágazati szerződések lesznek, csakhogy ez nem újdonság, ilyenek eddig is voltak, ez nem változás, és semmiképp sem javulás – sőt, ezentúl nem is kötelező a kollektív munkaszerződést megkötni, a törvény csak annyit ír elő, hogy tárgyalniuk kell a feleknek (a munkaadóknak és a munkavállalóknak). Tehát azt dobjuk ki, ami másutt bevált: országos szintű kollektív munkaszerződés ugyanis sok európai államban létezik, és épp a legstabilabbakban. Úgy látszik, mi nem akarunk stabilak lenni, pedig már most is 40 százalékos a feketemunka aránya Romániában – fejtette ki Bong, hozzátéve, hogy ez a törvény a munkaadóknak sem kedvező, a rosszul fizetett alkalmazottak folyton menekülni próbálnak, így nehéz fejlődni. Adókedvezmény, ösztönző gazdasági intézkedések, jó szakemberek, kiszámítható, tervezhető keretek kellenek a cégeknek, nem ilyen aberráns látszat-kormányzás. A lázas kapkodás leköti a lakosság figyelmét, de csak ideig-óráig, hiszen igazi válságkezelés nincs, a reformról csak beszélnek, új munkahelyek létrehozása helyett csak úgy vagdosnak ide-oda, s aztán nézik, hogy mi maradt egy-egy ilyen irányítatlan fejszecsapás után.
Lobogtatják a semmit, ezt csinálják – véli a szakszervezeti vezető, aki nem nagyon bízik abban, hogy az alkotmánybíróság visszadobja a törvényt, pedig szerinte oka lenne rá több is, és a tiltakozási lehetőségeket is hasztalannak ítéli – "tüntettünk eleget, a fülük botját se mozdították" –, mégsem csügged, mert "ez a törvény annyira rossz, hogy előbb-utóbb módosítani fogják", és azért van még eszköz a szakszervezetek kezében: a nemzetközi fórumokon és munkaszervezeteknél fognak feljelentést tenni, a külső nyomás hatékony is lehet.