Sipos Sándor víziói

2011. április 28., csütörtök, Képzőművészet

A sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban 2011. április 22-én Sipos Sándor Montrealban élő, farkaslaki származású képzőművész másodszor mutatkozott be alkotásaival. Első alkalommal az 1994-es AnnART 5 és Medium 3 – Lövészárok Művészeti Fesztiválon láthattuk alkotását ugyanitt (reprodukció a fesztivál katalógusának 16. oldalán). Akkor és most is ünnep­értékű alkalom kitelepedett, elmenekült, idegenbe szakadt művésztársunkat vendégül látni.

Maszk I.

Maszk II.

Évfolyamtársaiként a marosvásárhelyi Mű­vészeti Líceumban, illetve a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán volt alkalmunk megismerni elhivatottságát, értékelni igen mélyszántású gondolkodását, és – bár a sors úgy hozta, hogy ritkán voltak műelemző, világnézeti eszmecseréink – alkotásai révén megközelíthettük sugárzó egyénisége titokzatosságát. Csupán megközelítés említhető, mert a spontaneitást is nagymértékben szóhoz engedő társunk elsősorban a mívesen kidolgozott részleteket részesíti előnyben. Viszont minduntalan a titkok felfedhetetlenségébe ütközne, aki a pontos megfejtéseket keresné. Az ilyen titokzatosan és aprólékosan megmunkált felületei energiákat sugároznak a néző irányába, és erre az "adóállomásra" hangolt "vevőkészülék" feltöltődhet a Sipos-erősugarakkal. Első­sorban e vizuális energiák átadását tarthatjuk lényegi üzenetnek a 25 éves tevékenységet átölelő, itt bemutatott festmények, nyomatok, rajzok, talált tárgy assemblage-ok, fényképek, vegyes technikájú alkotások sokaságában. Ebben a sokszínűségben Nagy Pál (képzőművész, tanár 1939–1979) szellemi hagyatékának egyik folytatójaként tartjuk számon kiállítónkat, aki a kísérletező művészt és ugyanakkor az új vizuális megoldásokat kereső alkotót testesíti meg.
Mezei Ottó budapesti művészettörténész a következőket állapítja meg róla: ,,Sipos Sándor munkái általában ellenállnak bármiféle verbális, egyértelmű értelmezésnek, Umberto Eco hatvanas-hetvenes évekbeli divatos szóhasználatával élve »nyitott mű­veknek« nevezhetők. Mind­azon­által nyitott jellegük több olyan támpontot kínál, amelynek révén közelébe férkőzhetünk e technikailag, formai elemeit tekintve és – egyfajta értelmezhetőség kockázatát vállalva – a racionális-irracionális, köznapi-szakrális merev ellentétet feloldó heterogén együttesnek. Voltaképpen sajátos, a tudat szintjére emelt »világérzés« spontán megnyilatkozásai, lenyomatai ezek a munkák. Együtt van bennük, elfogultság nélkül, a mai, de egy régi és legújabb kultúrákon, korokon, stíluselemeken, tudományos ismereteken, pszichológián, jelelméleten és természetesen irodalmon iskolázott művészember vizuális válasza annak a szociális miliőnek az ingereire, amelyben él(ünk)." A tömör jellemzéshez feltétlenül hozzá kell tennem, hogy mindezt Sipos Sándor montreali erdélyiként vagy farkaslaki kanadaiként éli meg és valósítja meg mindenekelőtt.
Formai megközelítésben a töprengő attitűd soha nem vegy­tiszta építkezését tapasztalhatjuk. Gyakori az észak-amerikai indián törzsek naiv emberábrázolási megjelenítése. (Egy pillanatig se gondoljunk azonban arra, hogy Sipos Sándor nem tud rajzolni akadémiai szinten, de őt elsősorban nem a test anatómiai ábrázolása érdekli, hanem a lélek kisugárzása földi porhüvelyünkből.) Ebben a vonulatban a dekoratív pont- és vonalhasználat által a grafikusan festőt ismerhetjük meg. És éppen ez az elegyítés valósítja meg a művek kontrasztra épülő értékét. A festői felületek szinte költőien légies mivoltát váltja a már említett, sugárzóan megrajzolt részlet. Szimbólum­rendszerében helyet kap a globalizálásra törekvő baloldaliság nyomasztó kísértete: a sarló és a kalapács réme. A meghajlott, állati megkucorodásba görbült antropomorf alakzatok – bogarak, lepkék, oroszlánok, macskák és képzeletbeli szereplők sokasága, mint gyilkos álmok visszatérő motívumai, szintén rémkép jellegűek. A szürrealizmus határán. A csillogó anyaghasználat, mint az említett szemfényvesztő globalizálási kísérlet ámító felülete, rögeszmeként vonul végig a képek egynéhányán. Szervesen épülnek a művek sorába a fényképalapú alkotások is, bár ezek műfajilag eltérőek. De Sipos Sándor nagyszerűsége épp a sokoldalú kutatásaiban, a műfajok keverésében rejlik. Őt nem a műfajok tisztasága érdekli, hanem az üzenet továbbítása, a sugárzó erő célba juttatása. És, ismétlem, mindezt az erdélyi szellemiség jegyében teszi. Az idegenbe szakadt hazánkfia honvággyal keveredő világnézeti víziói rétegződnek a Farkas­lakán, Marosvásár­helyen, Kolozsváron és Segesváron megtapasztalt stációk emlékeivel. Montrealban. Külö­nö­sen hangsúlyossá válnak az alkotások kiállításunk nagypénteki megnyitásaként, a gyász és az ünnep együttes megéléseként. Öröm vendégünket tisztelettel bemutatni Sepsiszentgyörgy művészetpártoló és művészetet igénylő közönségének, miközben a keserűség, a meggyötörtség és az elszakadottság érzetét képről képre tetten érjük. Akár a keresztre feszítés és a feltámadás, legbensőbb lelki gyászunk és ünnepünk párhuzamaként.
A kiállítás május végéig látogatható.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2011-04-28: Család - :

Lorántffy Zsuzsanna (1600-1660) – Erdélyi nagyasszonyok

Serkei Lorántffy Zsu­zsanna Lorántffy Mihály zempléni nagybirtokos, főnemes és Zeleméri Borbála lánya volt. Kilencéves korában elvesztette édesanyját, 14 évesen pedig édesapját is. 16 éves korában megkérte kezét a 23 éves Rákóczi György dúsgazdag borsodi főispán, ónodi kapitány, akivel 32 évig élt boldog házasságban. Házasságukból hat gyermek született. A gyerekek közül csak György és Zsigmond érte meg a felnőtt­kort, de 30 éves korában Zsigmond is meghalt. 1643-ban György feleségül vette Báthory Zsófiát.
2011-04-28: Képzőművészet - Dr. Deák Ferenc:

Sárosi Csaba monotípiái

Sárosi Csaba egyéni kiállításai életművének egy-egy fordulópontjához kötődnek, egy-egy korszak cikluszáró momentumaként emelkednek ki.