Háromszáz éve, 1711. április 30-án írták alá a Rákóczi-szabadságharcnak véget vető szatmári békét. Az 1703-ban kitört szabadságharc kezdetén a kuruc sereg sorra aratta győzelmeit. II. Rákóczi Ferencet a gyulafehérvári országgyűlés 1704-ben Erdély, a szécsényi pedig 1705-ben Magyarország fejedelmévé választotta. 1707. június 13-án az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.
A felkelők 1708-ban Trencsénnél, majd 1710 januárjában Romhánynál vereséget szenvedtek. Pálffy János, a császári csapatok fővezére 1710 novemberében felvette a kapcsolatot Károlyi Sándorral, a kuruc főparancsnokkal. Rákóczi ellenezte a megállapodás tervét, de Károlyi saját felelősségére mégis megkötötte a békét. A Rákóczi-szabadságharc befejezéseként 1711. május 1-jén a nagymajtényi síkon a Károlyi Sándor vezette tizenkétezres kuruc sereg letette a fegyvert, és felesküdött I. Józsefre. A kerek évforduló kapcsán felidézzük II. Rákóczi Ferenc fejedelemségét, a szabadságharcot és annak jelentőségét. A Köpeczi Béla főszerkesztésében 1987-ben megjelent Erdély története című munkából sorozatban közöljük R. Várkonyi Ágnes tanulmányát.
