Erős nagy tisztelettel veszem számra a Nevit, s ettől tisztesség ne essék. Jézus Krisztus Urunk legjobb tudomásom szerint könyvet nem írt, mégis minden szava meg vagyon írva ez Bibliában.
Én székely nemes földmíves vagyok, s könyvet se írtam ez l9l6-os esztendeig s ejisze mán nem is kezdek neki. Mindazonáltal – így mondja a papunk – lejegyzek vajegy sort a Bibliából és abba belé es, az utojáról a maradék számára. A Bibliát Szentdemeteren vásállottam egy öregasszonytól, mert megesett a szívem rajta, nem is akarám elvenni tőle, de azt mondta, van neki még egy, ezt örökölte s most eladja. Zsák pityókáért.
A demeteri kisbíró szavaival kezdeném, s aztán odébb.
Úgy ég az ég, mint a katlan.
Az ember javíthatatlan.
Többet dolgozik, mint szeret.
Kikaparja a kenyeret.
Állatot etet, családot.
Add Uram, hogy legyen áldott.
A Gonosz meg ne riassza,
napjainak legyen haszna.
Hogy én ezt métt másolom átal a mű Bibliánkba? Azétt, met igen okosnak tartom, s ejiszen még imádság is lehet belőle. Ez a Kisbíró szok írni lakodalmi vőfélyi textusokat es, azok se elvetni valók. Hát unokáimnak jegyzem ide.
S leírom azt is, amit a mü bakterünk szokott kiáltani s nyekeregni a falu eléhaladására.
Elfordult a hajnalcsillag,
óra múltán reánk virnyad.
Hajnali öt, a pap nyergel.
Szállj le az asszonyról, Gergely.
Kelj fel öltözködjél mosdjál,
a ganyéra kiszaladjál.
Ütött az óra vagy hetet,
csókolóztatok eleget.
Nyolcra ért a kicsi mánus,
üljetek a puliszkához.
Kilencet ütött az óra,
térjetek hát nyugovóra.
Tiszteld meg a tiszta párnát.
Már az asszonyod es vár rád.
Búcsúba mentünk vasárnap Zsákodra. Engem szekervel vivének, mert hogy másfél lábbal nem vállalom. Az Unokám vitte a sorok előtt a Mária Zászlót. Nagy volt az emberáradat, mert hogy a Székelyszakadásnitt valók es ott. Volt aki ivutt, de sehol suhunt bicskázás nem. Az Úr őrizzen münköt.
Megütte a villám a Nagy Albertéknitt való menyecskét lovastól. Még ilyent nem láttunk. Az ifiasszony széné leve, a ló megveszett, mondják. Azóta se került elé.
Püspökjárás volt az őszön, münköt elkerült. Hejába, a szegénység taszítja azokot es.
Azonba megvót a bácsválasztás, két romány es jelentkezett, éppenséggel egy napon leve a pápaválasztással, de hát azt csak egy hét múltán tudtuk meg. Grigor lett a bács, ahogy immár hármadik esztendeje is.
Kovács Dénös elmene Amerikába, eladott valami földet, két fiatal lovat, még hámba se voltak, a családnak annyit hagyott, hogy legyen elég megdolgozni a fődet, mondják, a vízen túl leginkább bányamunkára fogják a székölyt, Lövétéről már többen is megpróbálták, egy se jött vissza még ezidáig.
Kovács Dénös cselekedetit erőst sajnáljuk, de honnét tudta, hogy a Regátból béjönnek a románok, annak a megmondhatója csak az Úristen lehet, mert ahogy kihúzta a lábát, rea három napra jöttek s égett minden.Az emberek menekülnek a nagy rekkenőségben nagy sírások mellett, ki hova.
Tán többet nem es írok, ha ide is feljöhetnek, mert mi fenn vagyunk a havason, még a Lázon es felül, ide húzódtunk, tán nem másznak a havasokra es. Kovács Dénös írt levelet a jegyzőnek, hogy aszt mondja, munka van s mellé kellő nyomorúság es, legalább nem felejti az itthonvalókot. De ha látná, hogy mi van itt most. Mondják, jőnek a némötök es. Jézus, hogy győzzük el mind a kettőt?
Emmus férjhez ment szept. 20-adikán, Isten jót akar véle vagy elvette az eszüköt, nem tudjuk, de ott maradtak az üres faluban. Áldásom és az én segedelmem rajtuk, ha lehetségös.
A regáti rományok hazatakarodának, vittek mindent, amit győztek vinni sokat megöltek, Kovács Ignácot Kadicsfalván met ott volt örökség dolgában, hazahoztuk, amikor már felszabadultunk s temethettünk napszám.
Grigor, a csobán jött bé hezzánk, mondta, verjetek agyon, ha román vagyok s hitvány, senki egy ujjal hezza nem nyúlt. Jól ismertük még a háború előttről, nem volt sosem hitvány, sajttal, zsendicével, túróval s ordával úgy bánt, ahogy az benne vót a szokásban. Senki egy ujjal se hezza. Ilyen nyár után milyen betakarodásunk leszen?
