Korábban már szóltam a honfoglalás kori székelység lélekszámáról, elemeztem az 1330-as és az 1350-es évekből származó történeti forrásokat. Most néhány, népességgel kapcsolatos állítást szeretnék megvizsgálni. Vékony Gábor történész az 1155-ös év tájékára vonatkoztatva, a székelység létszámát 25 ezer főre teszi. Demográfus elfogadhatja ezt, mert összeegyeztethető azokkal a népességi adatokkal, amelyeket a szakirodalomban az 1330-as évekre vonatkozóan talál.
Csík megye címere Faragta: Sándor János
Ennek ismeretében értékelhetjük Veres Valér demográfus állításait is. Eszerint az 1155-től 1337-ig tartó időszakban a székelység gyarapodása abszolút számban tízezer fő, azaz 25 ezerről 35 ezerre emelkedett, ami 182 év alatt 28,57 százalékos gyarapodásnak felel meg. Mivel 1500-ra vonatkoztatva Veres a székelyek számát 80 ezer főben határozta meg, ami elméletben azt jelenti, hogy ebben az időszakban a székelyek szaporodási üteme a korábbinak több mint kétszerese, mert 163 év alatt lélekszámuk 56,25 százalékkal, azaz 35 ezerről 80 ezerre nőtt. Itt ellentmondás látszik. Nem fogadható el, hogy az 1337 és 1500 közötti 163 évben a népszaporulat megduplázódott volna, annál is inkább, mert ekkor, 1347 és 1349 között pusztított Európa legnagyobb pestisjárványa, amely nem kímélte Magyarországot sem.
Az ellentmondásokat csak egy módon lehet feloldani: el kell fogadni a 100–500 ezer főnyi honfoglaló helyett az egymilliós lélekszámot, és ebből kell kiindulni minden későbbi számításnál. Ha 895-ben Árpád vezetésével csak az említett kisszámú honfoglaló érkezett volna, akkor a korabeli 2 ezrelék szaporulati rátával (1300 táján) Magyarországon nem hárommillió magyar, hanem ennek egyharmada, fele élt volna. A székelység létszáma sem lehetett a honfoglalás idején 5–10 ezer fő, hanem az általam korábban emlegetett 41 ezer. Nyugodtan korrigálhatjuk Vékony Gábor 1155-ös székely lélekszámra vonatkozó becslését 55 ezer főre. Természetesen e székely létszám csak azokra vonatkozik, akik a mai Székelyföldre (is) eljutottak. Kijelenthetjük, hogy az említett, 1155–1337 közötti periódusra számolt népszaporulat kevés, míg az 1337 és 1500 közötti indokolatlanul sok. Az első időszakban a szaporulatnak valamivel több kellett lennie, a másodikban kevesebb.
Az óriási népességnövekedési különbséget nem lehet az 1241-es mongol-, tatárjárás számlájára írni, mivel a hegyvidéki székelységet a tatárjárás nem érintette oly mértékben, mint a síkságon élő magyarságot. Maga Veres is úgy véli, hogy Erdélyre vonatkoztatva a népességcsökkenés 15 százalékra tehető, míg Magyarországon elérheti a 25 százalékot is. Bálinth Gyula 10–11 százalékra becsüli a székelyek sorainak csökkenését. Ez elsősorban a mai Háromszéket érintette, az Ojtoz–Feketeügy vonalán fekvő településeket, valamint Hidvég és Barót vidékét. Mivel a mongol–tatár pusztítás Székelyföld nagy részét elkerülte, a pusztulás még a fent említettnél is kisebb arányú lehetett.
Amíg a tatárjárás pusztításait felnagyítjuk, addig hajlamosak vagyunk a 14. századi pestisjárványról tudomást sem venni. Márpedig ez utóbbi nagyobb mértékben befolyásolta a népesség lélekszámának alakulását, ugyanis egész országrészeket néptelenített el. Természetesen tudjuk, hogy az erdőrengetegek völgyeiben élő székely közösségeket ez sem érintette oly mértékben, mint a síkvidék magyarságát, de a folyók mentén, a nyílt térségekben élők itt sem úszhatták meg áldozatok nélkül. Veres Valér helyesen állapítja meg, hogy a dühöngő pestis nem egyformán tizedelte Erdély népességét. A pusztításokkal és az etnikai átrendeződéssel kapcsolatban megjegyzése helytálló: "Számos településen, különösen a Mezőségen a népesség jelentős része elpusztult. A jobbágynépesség újratelepítésével a népesség etnikai szempontból további módosulásokat szenvedett." Mivel Székelyföldön nem volt tömeges a pusztulás, nem szívesen engedték meg az idegenek, főként állandó mozgásban élő közösség, a románok letelepedését, így az etnikai arányok Székelyföldön nem módosultak.
Az 1337–1500 közötti korszakra vonatkoztatva a népességnövekedést 50 százalékosnak tekintem. Ha az 1330-as évek székelységének létszámaként a 83 426 főt vesszük alapul, akkor a lélekszám elméletileg 1500-ban elérhette a 125 139 főt. Azonban, hogy ez nem valósult meg, azzal magyarázható, hogy a 14. század közepén dúló pestisjárvány Székelyföldön is szedte áldozatait, ami tízszázalékos népességcsökkenést eredményezett, ezért 1500 tájára mintegy 112 625 fős székelységet valószínűsíthetünk.
(folytatjuk)
