A szélesebb látókörű, tágabb kitekintésű, olvasottabb hölgyek hiába mantrázzák a saját környezetükben, hogy helytelenül táplálkozunk, hogy sokat és egysíkúan étkezünk, mert úgy elszáll az eltunyult környezet füle mellett a jó szó, meg a jó szavaknak akár napi több ezres példányszáma is, mint a pinty. És szomorúan kell tapasztalják az újra nyitott, a változást, a változtatást óhajtó, vágyó, követelő tagjai ennek a társadalomnak, hogy annyit ér minden szavuk, mint hótt lovon a patkó.
Mert hogy a szervezetet fel kell frissíteni ilyenkor, tavaszi időben, az nem kérdés.
Az hétszentség!
Ezért hát nem csak tavasszal, de a jövőre nézve szinte minden időszakban fogyasszunk minél több mézet. Azt mondják az okosak, hogy az ember vérében ugyanis huszonnégyféle ásvány található, amiből a mézben máris huszonkettő fellelhető. Vagyis a méznél gazdagabb ásványi turmixot el sem lehetne képzelni. Vásároljunk – lehetőleg megbízható helyen – jó házi mézet, ezt pedig keverjük finoman, gyöngéden, alaposan jó házi szilvapálinkába. Napi fél liter bőven elég ennek a kortyolgatásából, hogy kitűnően érezzük magunkat a bőrünkben. A pálinkát váltogatni lehet házi borral, lehet ez akár pityókabor is, de az istenért fel ne forraljuk, mert a méz hatóanyagai rögtön megsemmisülnek.
Fogyasszunk rendszeresen gyógyteákat is. Kora tavasszal a legjobb a petrezselyem tea, ha van még a kamrában, szárítva. Ezt is megbolondíthatjuk egy kicsit szilvapálinkával, jobban öli, takarítja, hajtja a bennünk maró mérgeket és feszültségeket. Egy kalap alatt pedig tehermentesíti a testet és a lelket.
Alkalmazhatunk gyümölcslé-terápiát is. Igyunk minél több növényi levet: az alma, citrom vagy narancs leve mellett természetesen a leghatásosabb a homoktövislé. De hol találunk ilyen levet ilyenkor egy-egy háztartásban? Szegény ember vízzel főz, szokták mondani errefelé, tehát azt használjuk lékúránkban, ami van éppen a háznál: szőlőlé, diólikőr, almapálinka, meggy levével, szilvalével, kömény levével – szinte bárminek a levével – megbolondított tiszta szesz stb. Ez utóbbitól akár szárnyaló érzéseink is lehetnek, hiszen barnább moldvai testvéreink nagy repülőterek környékéről szerzik be ezt a fajta szeszkülönlegességet, főképp téli időszakban, hiszen ott akkor használnak ebből a kitűnő hatóanyagú, a repülők szélvédőjét tisztító alkoholos folyadékból többecskét. A helyi ember pedig – természetesen feketén – tőlük, illetve a szinte minden faluban megtalálható, kihelyezett "képviseletüktől" szerzi be ezt a kerítésszaggatót is, akárcsak a pityókabor vízzel jócskán megkeresztelt, nejlonzsákos alapanyagát, a szőlőt. Olcsóbb is, mint a mindenféle százszázalékos gyümölcslevek, és ez is majdnem százszázalékos; egy kis leleményességgel egy literből háromliternyi adag is készíthető, vízzel, cukorral, pergelt köménnyel, vagy a már fentebb említett egyéb levekkel elegyítve, ami aztán egy tekintélyesebb tagú család bármilyen ünnepén pár óra alatt igazán hatékonyan tehermentesíti az egész társaságot. Egy-két hetes ilyen kúra után azt érezzük, mintha teljesen kicserélték volna a testünket, mintha nem is a magunkéban, hanem valaki más porhüvelyében kaptunk volna szállást – átmenetileg.
Természetesen ilyenkor, tavasszal tartózkodjunk a primőröktől: friss hagyma, eper, paradicsom eszünkbe se jusson, mert inkább ártunk a szervezetünknek, mint használunk. Egy-egy ilyen vacsora vagy ebéd elfogyasztása felér egy-egy marék műtrágya felzabálásával. Inkább együnk szalonnát tavalyi, általunk termelt vereshagymával, étel előtt és étel után akasszunk be egy-egy jó pohár deckalevet, meglátjuk, hogy rövid időn belül már úgy alszunk a kedvenc heverőnkön, mint a legszebb téli álmát durmoló medve.
Nem csak a lehetőleg minél kevesebb hús használata, de az étrendünkben rendszeresen jelen levő magvak fogyasztása is ajánlatos: mandula, mogyoró, dió stb. De ha nem akarunk ezekre külön költeni, megint csak a legjobbat, a székely szilvapálinkát ajánlhatjuk, mert abban benne van maga a gyümölcs lelke: a magja is.
A nyers étrend csökkentheti a vérnyomást, a magas vérzsírszinteket, segítheti az ödémák (vizenyők) megszűnését és a salakanyagok kiürülését a szervezetből. Így, tél végére a tavalyi meggyről, áfonyáról, málnáról, egyébről a ráöntött szesz amúgy is elfogyott, fogyasszuk hát bátran ezeket a sokadik rátöltéstől enyhén már kifakult gyümölcsöket. Egészségünk karbantartása mellett a tavalyi nyár kellemes napjait varázsolják elő emlékezetünkben.
Az egészséges böjt szakmai körökben elfogadott időtartama három egymást követő nap. Ha, mondjuk, családunk valamelyik jeles eseménye alkalmából ivókúrát tartunk, de aztán egy becsületes székely betermelést, meglátjuk, két-három napig csak puszta ciberelevest, korhelylevest kíván és fogad el csupán a szervezetünk. És ez alatt az idő alatt – kényszeresen – a havi pihenésünket is bepótolhatjuk az ágyban, sóhajtozva, szenvedve és szent fogadalmakat téve az elkövetkező időre.
Hogy teljesebbé tegyük az újjászületésünket, amikor csak tehetjük, menjünk a szabadba. Nem csak a friss levegő egészségre kellemes hatásaiért érdemes az erdőt járni, hanem a fák által kibocsátott energiamezők miatt is. Hétvégén csomagoljunk fel szépen, rakjuk meg a kocsi csomagtartóját miccsel, pácolt húsokkal, egyebekkel, tegyünk egy kis butykosba – étvágycsinálónak – egy kevéske, olyan félliternyi töményt; étel utánra pedig egy-két flakon sört vagy bort vigyünk. Együnk-igyunk kedvünkre valamelyik közeli erdőben. És miután jól belakmároztunk, bepiáltunk, menjünk ki egy igazi egészségügyi sétára az erdő közé, és öleljünk át egy terebélyesebb bükkfát (de akármilyen fát átölelhetünk), majd telepedjünk le annak a fának a tövébe egy félórácskára, meglátjuk majd, ha el nem alszunk, s ha igen, akkor is, hogy mennyivel jobb lesz a közérzetünk.