De hogy ez mirefel van, nem tudom, mondja egy fiatal hölgy társának, miközben lábával a taktust veri, tájékozatlansága nem csak őt minősíti, a szervezők is elmondhatták volna, ez a tánc világnapjának sepsiszentgyörgyi megnyilvánulása, persze, eme kis hiányosság mit sem von le a rendezvény látványosságából, immár a Korzót teljes hosszában megtöltötték a Kék Hold Táncklub és a Laboda amatőr táncosai, lejtve a két csoport társasági és néptáncot ugyanazokra a zenékre, rekordkísérletről szó se, csak egy kis figyelemfelhívás, tíz perc tánc, aztán vissza a következő nehéz hét előtti pihenésbe menekvéshez, mosolygott rendőr és ütemesen bólogatott csendőr, beállt a táncparketté avanzsált aszfaltra gyerek és anyja, és még Katát is táncba vitték a két lépés előre, kettő hátra, fél fordulat és ugyanaz vonaltáncban, aztán taps. Megérdemelten.

Vonzó külföldi példák, veretes történelmi hagyomány és rendszerváltó lelkesedés hozta létre, az újdonság varázsa és az egyre növekvő érdeklődés tartotta életben, most pedig talán elképzelni sem tudjuk életünket a Szent György-napok rendes évi rendezvénysorozata nélkül. Néhány éve már nemcsak napokra, hanem egész hétre igyekszünk "kitakarítani" az életünket, hogy minél több helyen lehessünk jelen, minél több mindent szívhassunk magunkba. Közösségi büszkeség forrása, olyan látványosság ez, amelyre a hibázás minimális esélyével invitálhatjuk Sepsiszent­györgyre barátainkat, ismerőseinket.