Amikor egy csecsemő megszületik, magában hordozza a számtalan lehetőség mindenikének megvalósítási esélyét.
Ahogy nő, egyre többet ismer meg a világból, és mindent ki akar próbálni. Lehetőségei még szűkösek, de ő feszegeti a határait: felmászik az asztalra, aztán a fára, megfigyeli az állatokat, a növényeket.
Minden helyzetben meglátja a kihívást, az esélyt, élete minden percét úgy éli meg, mint egy kaland izgalmas fordulatait. Szűkebb környezetében mindenki rá figyel, biztatja, felfedezi adottságait, tehetségét, és szép jövőt képzel el neki. Ő maga eljátssza, hogy hajóskapitányként küzd a tengeren, sofőr egy kamionon, doktor bácsi, tanító néni, és akár űrhajós is, aki felfedezi a távoli csillagokat.
Tinédzserként már nem elégszik meg a világ egy kis szeletkéjével, hanem észreveszi a felnőttek eltemetett vágyait, megalkuvását, és ezt legtöbbször nem tudja elfogadni, ezért lázad. Sokszor fittyet hány az intéseknek, elveti a jót is, a bevált rendszabályokat, mert azt reméli, hogy újakat, jobbakat állít helyettük.
Aztán telnek az évek, a megélhetés diktálta gyors és szűkös lehetőségek leseprik az elképzeléseket, álmokat. A rutin amorf tömeggé kovácsolja az éveket, melyben csak a kiemelkedő családi események, az ünnepek csillannak meg. Van, aki beletörődik ebbe a helyzetbe, van, aki élete végéig álmodozik a nagy lehetőségről, és vannak, akik minden adandó alkalommal megpróbálnak kitörni ebből a sémából, felfedezni mindenben a szépet, az értéket, a lehetőséget. Nem ők vannak többségben, így nem csoda, ha különcnek, furcsának nézik őket a többiek.
Már csak ez a világ rendje, gondolhatnánk, ha valakik nem találták volna ki a tehetségkutató versennyel egybekötött televíziós műsorokat.
Itt ugyanis kiderült, hogy a szobafestőnek, a hivatalnoknak nagy tehetsége van az éneklésben, a régi szomszéd kitűnően harmonikázik, a hetvenéves János bácsinak még most is jó a hangja, és ők, meg az a sok többi, keresik elveszett álmaikat...
"Rájött, hogy két dolog létezik, ami megakadályozhatja az embert álmai megvalósításában: az egyik, ha eleve nem hisz bennük, a másik, ha egy váratlan sorsfordulat könnyebben elérhetővé teszi őket." (Paulo Coelho)
