Rajongás. Vagy értetlenség. E kétféle megközelítése lehetséges a temesvári Csiky Gergely Színház Woody Allen szövegeiből összeállított előadásának.
Felületes megközelítésben értelmetlen, többnyire párhuzamos monológok kusza összevisszasága, groteszk mozgással telítve, talán túlcsordultig. Mindez steril, pihe-puha, barlangszerű kis térbe helyezve. Időnként néhány jó szójáték, csattanó, melyen bárki derülhet. Üdülésként. Kizökkentőként. És úgy tűnik, nem áll össze sehogyan. Pedig dehogy. Csak ki kell várni a végét. Érdekes lenne hátulról előfelé eljátszani az előadást, ezt a műfajilag "frusztrációk és kétségek csak részben" behatárolású produkciót. Nagyjából megtalálhatóak benne az entellektüel frusztrációi és kétségei, utóbbiak hangsúlyosabban. Jellemző példa rá: a darabbeli Allen feleségét csak nyaktól lefelé szereti, ha intellektuális élményre vágyik, óránként negyven dollárért kibérel egy egyetemista lányt, akivel Freudról, Nietzschéről beszélhet. Merthogy ilyenfajta kupleráj is létezik a Woody Allen-i világban. Vagy a bukott forgatókönyvíró dilemmái. Aki mégsem adja fel. Kulcsmondat az előadásban: legyen egy jó befejezésed a darabhoz, s onnan visszafelé építsd fel a cselekményt. A Mellékhatások koreográfus-rendezője, Katona Gábor ekként cselekedhetett. Az eredményhez lehet közelíteni értetlenséggel. Vagy rajongással. (vop)
