...énekli sodró szenvedéllyel Cserkész Emese és Kolcsár József a Budapest Bár slágerét, nem feltétlenül azt juttatván a produkción ámuló néző – mert Kolcsár Jocó színészként előadássá varázsolja a koncertet –, hallgató eszébe, hogy alkalomadtán valóban ketyeg, berreg, szorít, olykor szétrobban a szív pitvaraiban egy pokolgépszerű szerkezet (mely merényletből származó forró vérfürdőnek annyi értelme, haszna bizonyosan van, hogy a lényegre, az élet vonalának maszatolatlanságára emlékezteti az élésbe fásuló emberfiát), hanem főként azt juttatja a "zenei ínyenckedéseket" választók eszébe, jó, hogy derék szentgyörgyi zenészeink valóban barátok közt, barátoknak muzsikálhatnak, mást, kevésbé megszokottat előadva. Egyben újólag megerősíthető: a Tamási Áron Színház előcsarnoka befogadó otthona a kedd estihez-éjjelihez hasonló zenés kalandozásoknak – ez a jó emlékű Reflex fesztivál idején vált egyértelművé –, s bár, miként Pakot István énekes fogalmazott, a produkció nem koncert, hanem próbálkozás, bizonyosan jó csapásra tért a hét zenész. Mi több, Kolcsár Jocó nem csupán a quimbys Kiss Tibi székely hangja, hanem egy olyan énekes, aki mögé végre zenekar került.
Amúgy "kicsit szerelmes számok" szóltak, baráti körből való kedvenc dalok, de Cserkész Emese azt vallja, nem csak azért e választás, mert szólistájuk, Paki éppen érintett, hanem mert a zenében műfajtól függetlenül mindig ott a szerelem, "mert ez az egyik legerősebb érzés"...