Átlátni vél a szitán, aki annak kampányjellegét emeli ki, mások a román félelmekről cikkeznek, és magyarázzák, miért is zárkózott el azonnal ez vagy az a román párt tőle, miért kongat vészharangot a harmadik, és miért hivatkozik szárazon, minden minősítés nélkül a negyedik arra, hogy nem szerepel a kormányprogramban, következésképpen 2013-ig szó sem lehet a mai régióhatárok megváltoztatásáról, mert az unió nem engedné.

Szó, ami szó: a tervezet mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az hagyján, hogy az SZNT szerint soha autonómia nem lett még hasonló gazdasági egységből. De 1998-ban, mikor a mai célszerűtlen, mesterségesen kreált regionalizálás létrejött, akkor az RMDSZ három másik, jobb sorsra érdemes párttal épp kormányon volt, és a témának nem tulajdoníthatott túl nagy jelentőséget, ha ez sült ki belőle. Vajon hogyan intézték el akkoriban a kérdést? Brüsszel kéri, és — bár formailag — teljesítsük, hátha lesz a csatlakozásból valami? Vagy már eleve a román egységideológia — a szentségek szentsége volt és maradt a haza földjének és a nemzetnek az oszthatatlansága azóta is a román közéletben — szabta meg már eleve a mozgásteret, és tette lehetetlenné, hogy valóban funkcionáló, a NUTS kritériumainak megfelelő régiókat alakítsanak már akkor ki?

A felbomlás rémétől való rettegéssel s a félelmet cinikusan manipuláló politikával kellene leszámolni mindenekelőtt, s kár lenne megvárni vele 2013-at, az biztosan nem lesz szerencsés év e tekintetben.